Walter Gyula: Szent beszéd (1890)

-■SSäÄ

I

‘21

nem ismerő hitczikkelyek kevesebb viszhangra találnak, csekélyebb számú követőre akadnak, mint azon könnyű és kényelmes tanok, melyek nem ismervén kötelező igazságokat és parancsokat, dédelgetik gyarlóságunkat, hízelegnek hamisan magyarázott gyöngesé- günknek és semmiféle korlátokat sem szabván érzéki vágyaink és hajlamaink elé, tökéletesen elaltatják lelkiismeretünk érzékenységét, elnémítják annak önkéntelenül figyelmeztető szózatát.

A kényelemszeretet, a munkától való borzalom, a gondnélküli élet kedvelése, az érzékiség elhatalmasodása tehát azon fő indokok, melyekből a mindenfelé rohamosan terjedő vallásközöny magyarázható.

Igen; azért rohannak oly sokan e végzetes állapot lágy ölébe, mert az nem kíván fáradságot, nem ir elő kötelességeket, nem ró vállainkra terheket. A vallásközöny u. i. nem ismervén a túlvilági boldogság biztosításának gondjait, nem érzi az Isten és embertársak iránti kötelességek teljesítésének súlyát. Mitsem törődve a mindenek Urával, nem gondol az Istenre, nem látogatja sz. hajlékát, nem gyakorolja tiszteletét. Csak e földnek élvén, csak az anyagi jólétet hajhász- ván, mi gondja sincs arra, hogy embertársai iránt gyakorolt szeretete és jó tettei által igényt szerezzen magának a mennyei javakra. Nem törődik felebarátja nyomorával, ínsége és szenvedései nem hatják meg, terheinek könnyítése iránt nincs érzéke.

Igen; egyedül önmagunk vagyunk okai, egyedül kényelemszeretetünk oka azon vallásközönynek, mely a mai társadalmat már annyira megmételyezte. Mással indokolni, esetleg menteni csak akkor lehetne, ha akár a vallás szükségessége, akár az élet magasabb czéljai iránt kételkednünk lehetne. Józan észszel azonxm-