Walter Gyula: Szent beszéd (1890)

íSísö*

20

ják, egyúttal oly életre is törekedjenek, mely az Ur boszújának és haragjának ostorait tőlük mindenkor távoltartsa.

Engedve a mai nap ezen jelentőségének és a jámbor ősök nemes gondoskodásának, tegyük elmélkedésünk tárgyává az erkölcsi fogyatkozások legveszedelmesebbjét, a vallás iránti közönyt és hidegséget, mint azon nagy lelki bajt, a melytől leginkább kell óvakodnunk, ha magunknak Isten áldásait és a jövő boldogságot biztosítani akarjuk.

Mint a testi bajok, melyek alááshatják egészségünket, megsemmisíthetik anyagi jólétünket és szétdúlhatják földi boldogságunkat, sokfélék és különböző természetűek : épp úgy nagyszámúak és egymástól elütök azon lelki betegségek, azon szellemi veszedelmek is, melyek nem ideiglenes, nagyonis kétes értékű javainkat, hanem legdrágább kincseinket: hitünket, szivünk ártatlanságát, nyugodt megelégedésünket és túlvilág! boldogságunkat koczkáztatják.

Legnagyobbika és legveszedelmesebbje e bajoknak azon hidegség és közöny, melylyel ma a vallásosság terén az emberek túlnyomó nagy többségénél találkozunk.

Valamint a mindennapi életben tapasztaljuk, hogy legtöbben az élet könnyebb oldalait keresik; hogy oda fordulnak, hol legkevesebb igénynyel lépnek fel testilelki képességeikkel szemben; hogy kerülik azon életállapotokat, helyzeteket, melyek kitartó munkát, lankadatlan tevékenységet követelnek : épp úgy látjuk a lelki élet terén is, hogy a szigorúan körvonalazott igazságok, a határozott erkölcsi törvények, az alkut

*

*

*

üsse-