Walter Gyula: Szent beszéd (1890)
12 ján kívül,1 az úgynevezett «Kis Residentiának» Dunára hajló sarkára állíttatott.2 Midőn 1857-ben Scitovszky János a papnövelde mellett levő élelmezési raktárt 5000 írtért megvásárolta, hogy helyével a papneveldéi kertet, illetőleg a tért bővítse, a szobor a kert közepére helyeztetett. Nyolcz évvel később — 1865-ben — midőn a papnövelde nözárdává lön átalakítva és a mellette elterülő kert díszes kőfalat nyert, a szobor a kerítésen kívül, mai helyén lön felállítva, a hol 1889- ben, miután rajta az idő viszontagságainak nyomai már nagyonis észrevehető alakban tűntek fel, a zárda buz- gólkodása folytán a hivek adományaiból3 díszesen meg- ujittatott, mint azt a szobor alapzatának felső párkányzata alatt két oldalt álló e szavak is mutatják: „FIDELIUM PIETAS DENUO BENŐ VARI FECIT. ANNO DOMINI MDCCCLXXXIX.“4 A szobor fentartása némi csekély alapítvány által van biztositva. A tőke eredetileg a sz. Sebestyén és Fábián tiszteletére emelt és a pestisben elhunytak temetőjében állott kápolna tulajdonát képezte. A kápolna azonban a mai papnövelde és a kanonoki lakok építése alkalmával lebontatván, tőkéje e Mária-szobornak adományoztatott. Az összeget, mely a pénz-érték csökkenése alkalmával nagyon csekélyre, 66 frt 47 krra olvadt, a község kezeli, mely — dicséretére legyen 1 Joannes Máthes. Arx Strigoniensis. 1827. 4. lap. 2 Knauz Nándor. J. m. 81. lap. 3 Az adakozók névjegyzéke olvasható az «Esztergomi Közlöny» 1889. évf. október 20-, és az «Esztergom és Vidéke.» 1889. október 20. számaiban. 4 «A hivek áhítata ismételten megujittatá. Az Űr 1889. esztendejében.» íí S3*. É
