Tóth Tibor: Szénbányászat a dorogi medencében 1781-1981 (1981)

Küzdelem az elemi erőkkel 37 nek — a művelés megkezdése előtti — megerősítése, de megoldható a kombinált „instantán” védekezési módszer is. A felsorolt vízvédelmi lehetőségek közül mindenkor az kerül alkalmazásra, amely az egyes tektonikai tömbök geológiai viszonyaihoz leginkább alkalmazható. A búvárszivattyúk biztonságos üzemeltetéséhez szükséges, hogy a víz hordaléktól megtisztítva kerül­jön a vízaknába. A tisztítást egy ülepítő rendszer végzi, amelynek gépesített kitakarításáról is gondos­kodtak. A vízvédelem, a vízemelés zavartalansága meg­követeli a teljes vízvédelmi rendszer központi hely­ről (diszpécser központból) történő ellenőrzését, irá­nyítását. Az egyes — vízvédelmi szempontból mér­tékadó — helyeken vízszint- és vízsebesség érzékelő berendezések analóg- vagy digitális jelei megfelelő átalakítással, időmultiplex rendszerben kerülnek to­vábbításra a diszpécser központba. A beérkezett jel­zések alapján történik a riasztás, a vízemelő berende­zések indítása, az üzemelő gépegységek működési állapotának ellenőrzése. A Lencsehegy II. bányaüzem korszerű vízvédelmi rendszerének tervezésénél a mai technikai felkészült­ség és tudományos ismeretek eredményeit hasznosí­tották. A megvalósításhoz szükséges beruházási költségtöbblet messzemenően megtérül, mert a bányaüzem ily módon a tervezett termelőkapacitás­sal hosszú időn keresztül gazdaságosan működtet­hető, az elfulladás kockázata minimálisra csökken. A hagyományos vízvédelmi módszerek alkalmazá­sa a széntermelés volumenének és szinte vala­mennyi műszaki-gazdasági mutatójának — köztük a termelési költségeknek — nagymértékű változását, ingadozását okozta. A lencsehegyi példával bemuta­tott új, korszerű vízvédelem kialakításával a gazdasá­gos termelés folyamatossága biztosítható és így Len­csehegy II. vagy bármely dorogi bánya az eocén program szilárd és kiváló terméket adó üzemévé tehető.

Next

/
Thumbnails
Contents