Zolnay László: Pénzverők és ötvösök a románkori Esztergomban (1965)
szentélyére, a homlokzati részt viszont ugyanekkor anyag-kitermelő ároknak használták fel. A romterület rongálódásához — az utóbbi hetven esztendőben — a helyi orvrégészek is bőségesen hozzájárultak. A második világháború idején a felszíni homlokzati részekbe lövészárkot ástak, 1953/ 54-ben pedig a környéki lakótelep házainak alapozási kőanyagát kezdték meg fejteni e középkori falakból. 1954/55-ben az esztergomi vasútállomás töltésének nyugati oldalán kezdtük meg a templomrom újabb feltárását (1. kép). Az okleveles adatok Kovácsi legnagyobb templomaként a Kozma és Daniján vértanúkról nevezett plébániát említik; e templomromot ezzel az egyházzal vehetjük azonosnak. A templom homlokzat szélessége tizenhét méter; hosszára nézve — mivel a hosszházon s a szentélyen rajta fekszenek a vasúti állomás sínpályái nincsenek adataink. A homlokzatot két torony fogja közre. A háromhajós templom belsejében s a templom környékén mintegy százhúsz - erősen feldúlt — zömében földsír maradványa került felszínre. Bolygatatlannak csupán néhány a templom fal mellett fekvő XI. századi földsír s a templom belsejének legalsó, XI. századi sírrétege bizonyult. Az alsó rétegekben — néhány őskori és rómaikori kerámia szórványt nem említve — XI. századi, a templom tengelyével egyező sírok kerültek napvilágra. Néhány tégla-, illetve kőkifalazású sírkamra már ezeknek a XI. századi földsíroknak megbolygatásával, a XI. századnál későbbi időben épült. A magasabban fekvő, későbbi soros rátemetkezés erősen megbolygatta a mélyeb2. kép. Sírlelet, I. Endre dénárával. Karneol és ametiszt gyöngyök Phc. 2. riorpeöajibHbiH HHBemapb c pniiapiie.M 3H,ip;> I. KapHeoJioBbie u a.wemcTOBbie 6ycu Fig. 2. Trouvaille funéraire avec le denier d’André P!l‘. Perles de comaline et d’améthyste 3. kép. Sírlelet, I. Endre dénárával (Fettich Nándor rajza) Phc. 3. FIorpeSaJibHbiH HHBeHTapb c .niHapneM Snaps I. (PncyHOK H. <t>eTTnxa) Fig. 3. Trouvaille funéraire avec le denier d’Andró I«r (Dessin de Nándor Fettich) ben fekvő sírokat. A korai sírok leletei ötvös - művészetünk szempontjából igen értékesek; e helyen ugyanis joggal gondolhatjuk azt, hogy az itt eltemetettek ötvöstárgyai részben maguknak az itt temétkezőknek, a XI—XIII. századi esztergomi pénzverőknek és ötvöseknek kezük munkája volt. Az 1920-as években Balogh Albinnak ismételt, de igen hézagos feltárásai alkalmával több egyenes és S-végű hajfonatkarika, egy áttört, tölcséres fülbevaló-pár s egy ametiszt gyöngysor került az esztergomi múzeumba, utóbbi I. Endre dénárával (2. kép). 1925-ben Balogh Albin és Wollanka József itteni ásatásakor, az egyik földsírból egy tizenöt tárgyból álló, I. Endre dénárával datált sírlelet- együttes került napvilágra. A lelet aranygyűrűjét — Wollanka téves kormeghatározása alapján — a Nemzeti Múzeum rómaikori anyagához kapcsolták. Fettich Nándor szívességéből rajzban mutatjuk be ezt a XI. századi lelet-együttest (3. kép). Tárgyunk szempontjából elsősorban a kovácsi ásatásoknak korai, legalsó, I. István, Péter és I. Endre dónáraival jól datálható sír mellékletei érdemelnek különös figyelmet. Közülük két XI. századi dénárral datált sír gyűrű-mellékletét emeljük ki. A 68. számú, I. István király dénárával datált földsír forrasztásos technikával készült ezüstdrót- gyűrűje (4. kép) a Lombardiából és Franciaországból ismert meroving gyűrű típusok rokona: az 155
