Zolnay László: Pénzverők és ötvösök a románkori Esztergomban (1965)

oltársátor motívum stilizált megjelenése a XI. századi, Szent István-kori magyar emlékanyagban. A gyűrű abroncsára forrasztott, gömb-végződésű kúpok, háztetőszerű hegyi-kristályt fognak körül. Analógiáit 1955-ben — még az esztergomi gyűrű ismerete nélkül — a zágrábi Zdenko Vinski dolgozta fel és oldotta meg a Tkalcic-emlékkönyv- ben70 (5. 'kép). A gyűrűs sírleletet, az említett I. István dénáron kívül S-végű hajfonatkarikák kísérték.71

A 79. számú - ugyancsak a legalsó sírrétegből származó — földsír is igen gazdag mellékletekben.

4. kép. 68. sz. földsír, I. István déliárúval. Meroving típusú ezüstgyűrű

Pnc. 4. Morinia As 68 c aimapneM MuíTBana I. Cepcőp>iHbin nepcreHb Tima wepoBUHra

Fig. 4. La tömbe de térré n° 68, avee le denier d ’Etienne Ier. Hague en argent de type mérovingien

5. kép. Az esztergomi meroving típusú gyűrű és Beauvais- ban talált hasonmása

Phc. 5. riepcTHH ti ma MepoBimra H3 BcTepro.wa n Beauvais Fig. 5. La bague de type mérovingien d’Esztergom et la bague analogue trouvée á Beauvais

70 Vinski, Z., La bagne en or de Samobor et le type de l’orfévrerie auxVIe et VIIe siécles. Tkalöiéev Zbornik (Zagreb 1955) 31 — 44.

6. kép. 79. sz. földsír leletei, I. István dénérával Pnc. 6. ÜHBeHTapi, MorHJibi JV» 79 c gmiapne.M IluiTBana 1 Fig. 6. Trouvailles foumies par la tömbe de térré n° 79, avee le denier d’Étienne Ipr

A tetem nyakán egy tizenhét ametiszt- s egy paszta-gyöngyből álló nyaklánc volt; halántéktájon két egyenes végű, ezüst hajfonatkarika. A válnál I. István ezüstdénára, csont síp a deréktájon, ugyanitt két lapos bronzlemezke töredéke s ezüst- gyűrű a — tetem medencéje felett — összekulcsolt kéz balján (6 kép).

Az ezüstgyűrűt, kérésemre, László Gyula elemezte és vizsgálta meg. László Gyula szerint e gyűrű formavilágában — azt egy Gyöngyösön előkerült, hasonló korból származó aranygyűrűvel egybe vetve72 73 — „normann jellegű szerkesztési kísérletet látunk, késői avar plaszticitással egyeztetve”. ,,Mindenesetre hangsúlyoznám — jegyzi meg László Gyula —, hogy ez a stíluskeveredés csak úgy lehetséges, hogy avar mesteremberek átvészelték a birodalom bukását s igyekeztek az új igényeknek megfelelőt alkotni.” „Nem lehetséges-e, hogy arra az útra szánták ezeket a gyűrűket, amelyen pénzeink is északra tartottak s éppen ezért tettek kísérletet az északi stílus elsajátítására?”23 László Gyulának

71 Leletei az esztergomi Balassa Múzeumban.

72 Szent István emlékkönyv, III. 503.

73 László Gyula szíves közlése.

156