Zolnay László: Pénzverők és ötvösök a románkori Esztergomban (1965)

technológiája is részben fémművességre támaszkodik.

Balogh Albin vetette fel azt, hogy az a XI. század elején készült latin feliratos miseruha, amelyet 1. István király és Gizella királyné ajándékozott XVIII. vagy XIX. János pápának (s amelynek csak rajza maradt fenn, mivel a műtárgy a metzi székes- egyházban a francia forradalom idején megsemmisült) alkalmasint Esztergomban, az Esztergom- szigeti bencés apáca kolostorban készült.30

Amint az aranyhímzésnek feltétele volt az aranyszál- vagy aranydrót vonás mestersége, ugyanúgy az aranylemezek füstté kovácsolása a kódex-illuminációk aranyozásához elengedhetetlen volt. Nem járhatunk messze az igazságtól, ha ennek a műiparnak gyakorlatát is ott gyanítjuk a korai fémművességnek ebben a központjában. Azt ugyanis — Berkovits Ilona nyomán — bízvást állítjuk, hogy Esztergomban, ha előbb nem is, de a XII. században már bizonyosan dolgoztak helyi kódex-írók és betűfestők.31

Ezek mellett a járulékos fémműves iparok mellett a románkori esztergomi ötvösség bázisa a 'pénzverés munkája volt. A XI—XIII. századi magyar pénzverés szűk térre — a királyi palota valamelyik termére — és rövid időre — a pénzverés pár hónapos tartamára — korlátozott idénymunka volt. A pénzverés színhelyét, mint azt Huszár Lajos bizonyította,32 korai századainkban a király lakóhelyén kell keresnünk. Erre egy 1184. évi adatunk is utal.33 (Más munkáimban valószínűsítettem azt, hogy még jóval később, a XIII—XIV. században is, amikor a királyi udvarral együtt a pénzverő is Budára költözött át, a királyi lakóhely s a pénzverés színhelye, a budai Kammerhof n. épületben, szintén egybeesett.)

Pleidell Ambrus, Schünemann Konrád, Balogh Albin, Esztergom középkorának avatott kutatói, egybehangzóan állítják, hogy a XI—XII. századi esztergomi királyi rezidencia a mai Széchenyi-tór 22. táján állt Zeniapalotája n. épület volt. Innen, tehát a királyi- vagy Latin-város területéről talán csak III. Béla költözött fel, jelentős koncessziók árán, az addig csupán az érsekek által lakott Esztergom-várhegyi palotába.34 Az esztergomi, várhegyi palotát az 1190-es évektől 1249/56-ig birtokolják az uralkodók, akik innen, IV. Béla idején, 1242 után a budavári magna curia regis-nek vagy Kammerhofnak nevezett épületbe teszik át szék30 Az Esztergóm-szigeti bencés apáca kolostorról: László Gyula 1937. évi feltárása: Magyar Nemzeti Múzeum Adattára, E. 13. jelzet; Zolnay László 1953. évi. feltárása: az esztergomi Balassa Bálint Múzeum adattárában; B. John Herta 1959. évi feltárása: a MTA Régészeti Kutatócsoportjának adattára, Bp. — A feltárások inkább erősítik, mint cáfolják e kolostor XI. századi alapítását. Vő. Balogh A., Németek és franciák Szent István korában a magyar fővárosban. Klny a KSz 1944. évfolyamából.

31 Esztergom műemlékei, I. Szerk. Genthon 1. (Bp. 1948) 292.

32 Huszár L., Szent István pénzei, i. h.

33 Knauz N., Monumenta ... I. 129.

34 Zolnay L., A XIII—XIV. századi budavári királyi

helyüket.35 Ha elfogadjuk Huszárnak és Humánnak azt az újabban vitatott álláspontját, amely szerint az Árpád-korban a csekély helyigényű pénzverde színhelye mindenkor a királyi szállás egy-két terme volt, e dolgozat egyik mellékeredményeként elfogadhatjuk azt a kutatási hipotézist: I. Istvántól IV. Béláig — tehát a királyság első 250 esztendejében — az addig monopolisztikus esztergomi pénzverés színhelyét a mai Széchenyi tér 22. táján, a Zeniapalotájának nevezett épület környékén, 1242 után, a rezidencia budai átköltözése után a budai Kammerhof területén - szerintem a budavári Táncsics Mihály u. 9. sz. ingatlan területén — kell keresnünk.36

Esztergom vonatkozásában Kovácsit, a város délkeleti határán fekvő pénzverők faluját vagy az esztergom—városi Pénzverők utcáját nem a pénzverés színhelyének, hanem a pénzverők lakóhelyének tekintjük. Valószínű, hogy 1180 után, amikor az esztergomi udvar az ún. Zeniapalotájából a Várhegyre költözött, a pénzverés színhelye is az esztergomi Várba vándorolt; így tehát 1190—1242 között alkalmasint az esztergomi Vár volt a pénzverde szállása. Buda vonatkozásában viszont nem értünk egyet azzal a megállapítással, amely az esztergomi királyi palotának az érsekek javára történt végleges eladományozása — 1249 — és Óbudának Nagy Lajos anyja javára történt végleges eladományozása — 1343 — közötti időben, mind a királyi udvartartás, mind a pénzverés színhelyének Óbudát teszi meg.37 Hómannak, de főként Huszárnak a budai pénzverés kezdeteiről írt munkái e helyrajzi kérdést — Óbudával és más feltételezésekkel szemben véglegesen Budavár javára döntik el.38

Adataink szerint a pénzverők királyi kondicio- náriusok voltak s alkalmasint magyar — Hóman és Györffy szerint részben káliz39 — eredetűek. A pénzverőket — kötött jogállásuk és réteghelyzetük ellenében bőven kárpótolták bizalmi jellegű foglalkozásukból eredő kiváltságaik.

Esztergomban mivel a vámtarifák XIII. századi megállapítása idején a pénzverők már nem a királyi városban, hanem a Várhegyen dolgoztak s Esztergom-Kovácsin laktak, nincs nyoma vám- mentességüknek. De Budán, ahol IV. Béla korától Nagy Lajos idejéig a pénzverőház valószínűleg a régi királyi kúriában (a mai Táncsics Mihály utca 9. helyén állt Kammerhofban) állt, már 1255-ben

szálláshely. MüÉ. I (1952) 15—29.

36 Zolnay L., Az esztergom-királyi városi Zeniapalotája. Esztergom évlapjai 1960. (Bp. I960) 143—.

36 Zolnay L., A XIII—XIV. századi budai királyi palotáról. (A budai várostörténet néhány kritikus kérdése) MüTVI(Bp. 1961) 7 — .A Táncsics Mihály u. 9. sz. területen 1962-ben kezdtem meg az ásatást, amelyet azonban a Budapesti Történeti Múzeum 1964/65-ben, a munkát megszakítva vissza temettetett (Z. L.).

37 Fügedi E., Topográfia és városi fejlődés a középkori Óbudán. TBM 13. (1959) 15—16.; Vö. Fügedi E., Megjegyzések a budai vitáról. Sz. 98 (1964) 772.

38 Huszár L., A budai pénzverés . . . 19—26.

39 Györffy Gy., A magyar nemzetségtől a vármegyéig. Sz 92 (1958) 607.

151