Zolnay László: Pénzverők és ötvösök a románkori Esztergomban (1965)
egyik leletesopoi'tja — Rogerius liitelét erősítve - az 1920-as években Esztergomban felszínre is került.22 A város nemesfém állagát növelte azoknak a börzsönyi bányáknak hozama is, amelyek már a XIIi XIV. század fordulóján érseki tulajdonban voltak s amelyeket Csák Máté támadása időlegesen megbénított.23 Az esztergomi pénzverőház készletével kapcsolatban Király Ferenc numizmatikai munkája felveti a kérdést: vajon az 1162-ben elrejtett, több ezer darabból álló ún. ,,Graner Fund” nem az esztergomi pénzverőház készletéhez tartozott-e? Szerintünk valószínűtlen az, hogy a XII. századi Magyar- országon, a magyar pénzverés nyersanyagaként külföldi ezüstpénzt tároltak volna, hiszen az ország éppenséggel nemesfém-exportőr volt. Pleidell Ambrus úgy vélte, hogy a nemesfém nálunk a XIV. századig szabadforgalom tárgya volt. Ez az állítás azonban az Árpád-házi királyok korára nézve is csak a megmunkált nemesfémre, tehát a pénzérmekre s az ötvöstárgyakra lehet érvényes. Mert noha tény az, hogy pénzgazdálkodásunk intézményes elterjedése sokkal későbbi, mint Bizáncé és Nyugat-Európa államaié — aranypénz verésünk pedig a XIV. századig nem volt —, nem képzelhető az, hogy az Árpád-házi királyok törvényei jobban védjék a sót, a bort és az állat- állományt, mint a nemesfémet. De később sem találjuk nyomát ennek. 1385-ben a magyar nemesfém bányák teljességgel firenzei bankárok — Por- tinariak, Mediciek konzorciumának kezén vannak. Ok szállítják Velencébe és Flandriába a finomítatlan nemesfém anyagot s hétéves szerződésükben Velence, a nemesfém piac diktátora határozza meg, mennyi nemesfém maradhat Magyarországon.24 A kivitel ellen utóbb, 1405 és 1429 között Zsigmond király ismételten tiltó rendeleteket ad ki, bevallva azt, hogy intézkedéseit kijátsszák.25 Most pedig tekintsük át a korai Esztergom nemesfém-művességének mind okleveles, mind régészeti adatait! A nemesfém megmunkálásának és alkalmazásának e korban több ágazata van. Ilyen a pénzverés, az ötvösség, az éremvésés, az arany- és ezüst-drót- vonás, az aranyfüst-lemez kovácsolás — utóbbi a betűfestés, illetve az arany- és ezüsthímzés céljára. Esztergomban mindezeknek a fém megmunkálási eljárásoknak és alkalmazásuknak nyomára akadunk. Hóman és Huszár Lajos munkái nyomán valószínű az, hogy már I. István király korától a tatárjárásig Esztergom volt a magyarországi pénzverés 22 Zolnay L., Emléklap Esztergom második megalapításának hétszázadik évfordulóján. (Bp. 1957) 7. — Az esztergomi Balassa Bálint Múzeumban 952. 67. leltári szám alatt. A lelet 133 darab XII—-XIII. századi dénárt, egy — ma már nem található — gyűrűt s egy, máig az érmekkel együtt őrzött lapos bronztárcsára forrasztott ékköves boglárt tartalmazott. Elrejtője vászon zacskóban helyzete el, nyilván a tatárjárás idején. A pénzek egyike sem későbbi 1241-nól. 23 Knauz N., Monumenta ... II. 762. kizárólagos színhelye. (Feltehető, hogy az esztergomi királyi város a Szent István dénárok „Civitas regia”-jával azonos.)26 A románkori pénzverés mesterei a királyi menza és az egyházfejedelmi aula Esztergomban helyileg egyező — ötvösigényeit egyaránt kielégíthették. Mivel a királyi és az egy- házfejedelmi székhely két és fél évszázadon át e városban területileg egybeesett, a pénzverők, az ötvösök, az éremvésők - egyszóval az ötvöstárgyak készítői — s a nagy megrendelők, királyok és főpapok e sok arcú és sok nyelvű városban együtt laktak. A románkori esztergomi pénzverők és ötvösök munkáját irodalmunkban László Gyula kapcsolta össze először azzal, hogy — bizonyos veretjegyek azonossága alapján bebizonyította: a nagyszent- miklósi aranykincs egyik csoportját XI. század eleji esztergomi pénzverők készítették.27 Ismeretes az, hogy a XI. század óta a királyi alapítással és kegy urasággal együtt járó kötelem a királyi alapítású egyházaknak egyházi szerelvényekkel — szer-könyvekkel, ötvöstárgyakkal és textíliákkal — való felruházása. Vagyis: akár importált, akár itthon készített liturgikus ötvöstárgyak is voltak románkori templomaink egyházi szerelvényei, azok jórésze, minden bizonnyal az alapító király s a felszentelő érsek városából, Esztergomból indult rendeltetési helyére. Ilyen jellegű ötvöstárgyaink egyik jellemző példájáról, a gyógyításra is használt, Kozma és Daniján alakjával díszített besztereci aszperzóriumról Fettich Nándor bizonyította annak esztergomi származáshelyét .28 A korai Esztergom nemcsak helyi ötvösműveknek, hanem a Nyugat-Európa (Limoges, Kettlach) felől importált ötvösremekeknek is központi elosztó helye lehetett. Az esztergomi múzeum egyik — ásatásból eredő — lelete, egy XII. századi, limogesi technikával készült figurális öntvény - szinte teljesen egyezik annak a körmeneti keresztnek mellékfiguráival, amelyet Szarvas határában találtak, s amelyet ma az esztergomi kincstárban őriznek. Az arany-megmunkálás — drótvonás vagy aranyhímző művesség — szempontjából nem tartjuk érdektelennek a Szent Margit szentté avatási perében, 1276-ben szereplő esztergomi Meza asz- szonyt, akit a per mint laminarum auri incisor-t említ.29 Az egyházi szerelvények sorában az ötvös- tárgyak s a textíliák — pluviálék, stólák, oltárterí- tők, kazulák — egyképpen fontosak. A textíliák 24 Magyar tört. tár, IX. 37. 25 Selmecbánya levéltárából. Bártfoi Szabó László regesztája a Művészettörténeti Dokumentációs Központ levéltárában. 26 Huszár L., Szent István pénzei. Szent István emlékkönyv II. (Bp. 1938) 337. 27 László, Oy., Acta Arch. Hung. 8. (1957) 194. 20. j. 38 Fettich N., A besztereci románkori aspersorium. A nyíregyházai Jósa András Múzeum évkönyve II. (Bp. 1961) 43) 29 Gombos F., i. m. 2026. 150
