Zolnay László: Pénzverők és ötvösök a románkori Esztergomban (1965)
Az esztergom-kovácsi — régebbi és újabb — ásatások eredményeit nehéz egységesíteni. A feltárt homlokzati alapfalak az épületnek — legjobb esetben is — mintegy egy hatodát teszik; a tizenhét méter széles, kéttornyos homlokzat mögött egy 30 — 35 méteres hosszházat-szentélyt kell feltételeznünk. Azonban mindez — feltehetően az előtérnél még gazdagabb mellékletű sírokkal — a kutatás számára egyelőre megközelíthetetlen. így végeredményben még azt a kérdést sem sikerült egyértelműen eldönteni, hogy a templom belsejében s a mellette talált XI. századi földsírok korábbiak vagy későbbiek-e a templom építésénél? A homlokzati alapfalak kötőanyagában ugyanis találtunk emberi csontmaradványokat, ám ugyanakkor a 12. kép. Fémöntő kemence maradványai Phc. 12. OcTaTKH MeTajuionjraBHjibHoü new Fig. 12. Les restes du four pour fondre le métái legalsó sírréteg tetemei mind a templombelsőben, mind annak északi falán kívül, hozzásimultak magához az épületfalhoz. A néhány ilyen helyzetű sír elhelyezése azt mutatja, hogy a kemence koránál későbbi, legrégebbi temetkezés már a templom megépítése után következett be s ez a templomot a XI. század elejére datálná. Az ugyanis nem képzelhető el, hogy a kőfalak alapozásakor e sírokat meg ne bolygatták, s a gazdag leleteket el ne rabolták volna ! (Egyébként erre mutat az is, hogy a keletelt sírok mindenütt mértani rendben követik a templom keletelését; a templom irányához igazodnak. A legalsó sírréteg szintje a templomnak — a vasúti töltés oldalában még elért — padlója alatt másfél méteres mélységben helyezkedik el; ez a középkori temetések átlagmélységének megfelel.) A kovácsi templomromtól délre 1956 nyarán Szabó György, az Országos Történeti Múzeum munkatársa XI—XII. századi lakóházak maradványait tárta fel. Azonban mivel ő — az általa végzett ásatás naplójával s annak fényképanyagával együtt — 1956-ban elhagyta az országot, a maga77 Esztergom évlapjai 1930. 32. mét kiegészítő adatait nem ismerem, s azokat így nem is ismertethetem. Nincs kezemben az általam feltárt mintegy szászhúsz — a soros temetkezéssel nagyrészben feldúlt — vázmaradvány embertani elemzése sem. A fémöntő kemencét — archeológiánknak és technikatörténetünknek ezt az unikális emlékét — (13 —14. kép) annak in situ kiemelése helyett, anyagi oknál fogva 1955-ben sajnos vissza kellett temetnem. Az ásatásomat folytató Szabó György 1956 nyarán újból feltárta, 1956 őszén pedig — hasonló okból — másodszor is vissza temette az egyre rongáltabb kemence maradványt. Mindezeknek a nehézségeknek ellenére is, az esztergom-kovácsi templom korai sírrétegei mégis értékes részleteredményekkel szolgáltak. Ezek sorában, a régészeti leletek értékén is túl emelkedik az itt talált — s a XI. század eleji magyar pénzverés kezdeténél mindenképpen régebbi — fémöntő kemence tanúsága. Azt bizonyítja ez, hogy Esztergomban, illetve Kovácsin, a helyi ötvösség megelőzte az itteni pénzverés két és fél évszázadát. Akár avar, akár szláv, akár X. századi magyar ötvösök dolgoztak is ezzel a fémöntő kemencével, bizonyos az, hogy mesterségük ezen a helyen — talán ethnikumukkal együtt —- túlélte a IX —XI. század nagy átalakulását, az avarok, frankok, szlávok és magyarok uralomváltozását. Semmiképpen nem véletlen az, hogy a XI— XIV. századi esztergomi pénzverők faluja, Kovácsi arra a helyre települt, ahol a fémművességnek - e kemencével hitelesen dokumentált — helyi hagyománya volt. Ahogyan azonban a fémművesség e helyen megelőzte a pénzverést, úgy túl is élte azt. Ezt dokumentálja az itt talált grafitos bronz öntőtégely, az itt eltemetettek XIV. századi sírleleteivel együtt. A területtel, Kovácsi környékével kapcsolatban meg kell említenünk azt, hogy — több évtizedes régészeti gyűjtései nyomán — Balogh Albin Magyarország legnagyobb Árpád-kori temetőjét sejtette a három középkori templommal is rendelkező Kovácsi területén.77 Megfigyeléseiből sajnos keveset publikált. A vasúti állomás romterületével kapcsolatban 1912-ben Supka Géza azt gyanította, hogy a templom s a vele dél felől összefüggő középkori épületrom az Esztergom környéki johannita rendházak egyike.78 Mivel azonban a hatalmas, vastagfalú templomépülethez dél felől csatlakozó kőépület — amelyet Supka Géza kolostornak vélt — 1954/55. évi ásatásom szerint jóval vékonyabb falú a templomnál, s alapozása is kevésbé mély, bizonyos, hogy későbbi toldat az, alkalmasint a Kozma és Damján-plébániatemplom parókiája. (Annak, hogy a templom rendi templom lett volna, a soros temetkezés is döntően ellenmond, hiszen eltemetettjei kivétel nélkül világi s nem egyházi jellegű attribútumokkal temetkeztek.) A kovácsi temető leleteinek sorából a két gyűrű- lelet tűnik a legjelentősebbnek. E két teljesen 78 L. 68. j. 159 3*
