Zolnay László: Pénzverők és ötvösök a románkori Esztergomban (1965)

eltérő gyűrű típusnak egyidejű felbukkanása a Szent István-kori magyar pénzverők temetőhelyén a XI. századi magyarországi ötvösség és divat formavilágának sokrétűségét, a formák összetevőinek távoli eredetét mutatja. Az avar ihletésű honfoglaláskori ötvös motívumoknak egyik utolsó feltün- döklóse ez, másrészt pedig a geometrikus zártságú, keresztény formavilág, a romanika térhódításának időben is jól lemérhető kezdete.

S e két gyűrű formavilága mintha hirtelen villanófényt vetne a régi, keleti, pogány műveltségnek s az új, nyugati keresztény ideológiának arra a XI. századi küzdelmére, amelynek egyik csatatere éppen Esztergom volt.

A nagyszentmiklósi kincs — László Gyula és Györffy György által esztergomi eredetűnek s XI. század eleji munkának vélt — műtárgyai, a pénzverő-temető 79. számú sírjának avar ízű gyűrűje még a pogánykori formavilág továbbélésének anyagi emléke. A 68. számú sír gyűrűjének — oltársátrat jelképező — romanikájában már a XI. század eleji kereszténység művészete jelenik meg.

S e leleteket Esztergom-Kovácsin, Árpád-kori pénzverőink temetőjében tárva fel, ne felejtsük el: ezek a műtárgyak a XI. századnak abban a szakaszában és ott — az akkori magyar főváros peremén — jelennek meg, ahol a X. század utolsó évtizedében Adalbert prágai püspök a pogány magyarok bálványát — talán Kálmány Lajos Nagyboldogasszonyának79 idolumát — veti máglyára,80 hogy ez a pogánykori kultusz a Szent István végrendelet által a Patrona Hungáriáé krisztianizált mítoszában éljen tovább. Pár évvel e bálványégetés után I. István a pogány Koppány tetemét az esztergomi városkapura szegezte ti fel81 s az új feudális rend testőrzőiként telepíti fővárosa környékére az idegen lovagokat és szerzetesrendeket. Későközépkori legenda fűzi az esztergomi Szent Lázár kolostorhoz á pogány hitvilág sámánjainak, a regösök eleinek I. István által történt szolgasorra vetését.82 A Szent Lázár kolostor pedig — a mai Dorogi úttól nyugatra fekvő Sintérház helyén — ig kőhaj ásnyira esik a kovácsi temető 'íl.83 temető , ő te* >tkéz lseinek idején e tájon halkul el a pogánykori költészet regöseinek éneke, Ixogy a népköltészetben tovább élje történet-alatti életét, s helyet adjon azoknak a keresztényi kanti- lénáknak, amelyek e korai román templomainkban csendültek fel először.84

A felsorolt régészeti emlékeken túl, meg kell még említenünk azt a II. Béla (1131 —1141) déná- rainak verésére alkalmas verőtövet is, amely Esz79 Kálmány L., Nagyboldogasszony, ősvallásunk istenasszonya. (Bp. 1885), vö.: Katona L., A Kedd asszonya (Bp. 1905).

80 Knauz N., Monumenta ... I. 33.

81 Dercsényi 1).—Zolnay L., i. m. 11.

82 Sebestyén Gy., Etn 22 (1900). 1 — 11., 111 — 115.

83 Vö. oí52.' j.

84 Arnoldus bajor szerzetes 1028 körül irt esztergomi

antifonáiról Bnke.fi K., A káptalani iskolák Magyarországon. (Bp. 1910) 93.

tergom területén — talán éppen Kovácsin került felszínre. Az értékes leletet, amelyet 1905- ben a Nemzeti Múzeum vásárolt meg, utóbb az Állami Pénzverde gyűjteményének engedték át.8S

*

Az előadottak nyomán újra és önkéntelenül felmerül a kérdés: tüzetesebb vizsgálat alá kellene vonni ötvösségünk egyes műtárgyait a korai esztergomi pénzverés szempontjából. Ha helytálló László Gyulának feltevése arról, hogy a nagyszentmiklósi kincs egyes darabjain XI. század eleji esztergomi pénzverő jegyek jelennek meg, ha a besztereci aszperzórium bizonyíthatóan XII. századi esztergomi ötvösmunka, ha a kovácsi temető ékszerleleteinek egy része helyi munka, s ráadásul maguknak az eltemetetteknek kezemunkája, vajon nem bizonyul e hasznos kutatási hipotézisnek a László Gyula által megkezdett út és módszer?

Ismeretes az a nézet, amely a magyar korona összeötvözésének idejét Hl. Béla korára teszi.86 E művelet színhelye aligha lehetett más, mint az ekkori királyi udvar esztergomi ötvösműhelye. De felmerülhet HL Béla és neje sírleletei egyes darabjainak itteni eredete is. Vagy: Hl. Béla idején — amelyről oly szemléletes képet fest Barbarossa kísérőjének, Lübecki Arnold apátnak útinaplója — minden ötvös-tárgyunk import-cikk lenne e tájon?

Miklós ötvössel kapcsolatban már említést tettem a XIH. századi — Esztergomban őrzött - Koronázási eskükeresztről és Lodomér érsek gyűrűjéről.87

Nem valószínű-e, hogy esztergomi pénzverők és ötvösök vésték az esztergomi latinusok tipáriu- mát s az uralkodók és egyházfejedelmek pecsétnyomóit? És megfordítva: milyen ötvöstárgyakat készíthettek hát az esztergomi pénzverők és ötvösök?

Ehhez az ötvös-anyaghoz fűzhetjük mint írott forrást, a Borsmonostorát alapító Bors comes özvegyének — a királyi ház rokonának — 1231. évi esztergomi végrendeletét. Ez a végrendelet — számos textil mellett — megemlékezik arról a fedeles kancsórói, amelyet az özvegy valaha Hl. Béla királytól kapott ajándékba, de megemlíti három díszes és három köznapi használatra szánt asztali készletét, aranyozott ezüstből készült övét és rubinköves fülönfüggőjét is.88 Egyik legrégibb templomi leltárunk, amelyet az esztergomi Szent István vértanú templomában vettek fel, a szeré86 A CNH. I. 61. veret negatívjának megfelelő verőtő: MNM Éremtári Napló, B. 21 (1905). — A verőtövet az Állami Pénzverdének adták át, itt azonban 1960-ban képtelen voltam megtalálni azt.

86 Kovács É., A magyar korona a legújabb kutatások tükrében. MüÉ 6. (1957) 128—.

87 A gyűrű Andrássy Géza gyűjteményében volt, 1938-ban. Családja közlése szerint a gyűjtemény utóbb elkallódott.

88 Knauz N., Monumenta ... I. 280.

160