Zolnay László: Pénzverők és ötvösök a románkori Esztergomban (1965)
{gs ismt1 t) 7. kép. A 7!). sz. földsír ezüst gyűrűjének kiterített rajza (László Gyula rajza) Phc. 7. Pa3BepHyTbiH pHcyHOK cepeöpjiHoro nepcrníi 113 Monuibi Na 79 (PncyHOK Ab. Jlacjio) Fig. 7. Dessin dóveloppé de la bague en argent trouvée dans la tömbe de térré n° 79 (Dessin de Gyula László) 8. kép. Bronz pártadíszek a kovácsi temetőből (XIV. sz.) Phc. 8. BpoH30Bbie yxpameHHH aeBHHbero rojiOBHOro yőopa H3 MOrHJlbHHKa b KoBawe (XIV Bei<) Fig. 8. Déeors de diadéme de bronze, provenant du cime- tiére de Kovácsi (XIVe siécle) 9. kép. Aranygyűrű, kereszt, hold és csillagok vésetével (XIV. sz.) Phc. 9. 3ojiotoc ko.ii.ho c rpaBnpoBKOH KpecTa, Jiyubt 3Beaabi (XIV Ben) Fig. 9. Bague d’or, dans laquelle sont gravées la croix, la lune et les étoiles (XIVe siécle) e gyűrűről készített rajz-elemzését mellékelem (7. kép). A régebbi és az újabb, általam 1955/56-ban végzett kovácsi ásatások egyes korai fémleletei — köztük a kosaras függők, amelyek ugyancsak drótra való felforrasztással készültek —, a Fettich Nándor által rajzolt képen közölt, 3 —3a jelzésű, granulált gyöngysorral keretezett, nyolc bütyökkel díszített ezüst gyöngy — Fehér Géza zala- vári ásatásainak 71. és 85. számú sírmellékleteivel74 a morvaországi Stare Mestóban talált IX— XI. századi sírleletekkel s a tveri ötvöstárgyakkal rokonok.75 Mivel a románkori esztergomi pénzverés s vele a pénzverők Kovácsin való lakása is megszűnt, témánk szempontjából kevésbé érdekesek a magasabb, későbbi rátemetkezésekkel megbolygatott sírok mellékletei. Közülük mégis megemlítjük a rajzban közölt (8. kép) bronz pártadíszeket s az egyik, rátemetkezéssel ugyancsak feldúlt, kőki- falazású sírfülkében megtalált leányka arany gyűrűjét (9. kép). Nem a temetkezéssel függ össze, hanem a templomnak — alighanem tatárjáráskori erődként való használatára mutat — egy grafitos fém- öntőtégely töredéke — alkalmasint valamelyik ötvös munkaeszköze —; ebben még bronzolvadék is akadt. Mindezeknél az ötvöstárgyaknál jelentősebb azonban az az egy méter átmérőjű, agyagból égetett korai fémöntő kemence maradvány — környékén számos, amorf fémolvadékkal —, amelyet a templom belsejének legalsó, számos XI. századi pénzzel datált sírmezeje alatt, a középhajó előterében tártunk fel. A fémöntő kemence maradványainak rétegviszonyai azt bizonyítják, hogy annak használata régebbi volt a sírmezőnél s a templom építéskoránál. A fém- öntő kemencét kétségtelenül e románkori templom alapozásakor, illetve a templom-belső I. István- kori temetkezése kezdetekor véglegesen kiiktatták a használatból (10. kép). A XI. századi sírok beásá- sai a feldombolt, megemelt padlószintű templom altalajában szerteszét keverték mind az agyagból égetett fémöntő kemence patics-maradványait, mindpedig a — kemence padkáját és tűz-terót körülvevő — könnyűfém olvadékokat (11., 12. kép). A kemence relatív kronológiájának meghatározására a templombelső legalsó sírrétege szolgál. Fz azt bizonyítja: a fémöntő kemence a XI. század elejénél korábban működött. A kemence körül több száz, kisebb nagyobb fémolvadékot találtunk. Az olvadékokat Szegedy Emil mérnök vette tüzetes vizsgálat alá. A fehéres fényű fém-olvadékok egyikén-másikán fémforgácsok mutatkoztak. Szegedy Emil megállapítása szerint az ólom-horgany ötvözetű fémolvadékok olvadáspontja 200 — 250 Celsius0 körül van. Az olvadékok felületén mutatkozó fém forgácsokkal kapcsolatban leszegezte: a fémolvadékok felületén mutatkozó töredékek egészen kis spirális réz-törmeléket alkotnak s azoknak magában a fémolvadékokban folytatásuk nincs; csak a felülethez tapadtak hozzá. Az anyagban egyébként elszenesedett fadarabkák is találhatók voltak s a fémrögök ólom-horgany ötvözetéhez tapadó réz-spirálok úgy tűnnek, mintha esztergaforgácsok lennének.76 74 Arch. Ért. 80 (1953) III. t. 76 Poulik, ./., Jizmi Morava (Brno 1948—1950). 76 Szegedy Emil mérnök szíves közlése (Bp. 1958). Segítségét köszönöm. VÁROSI KQwvtáí Estimr go£ fa 55^ 3 157
