Prokopp Gyula: Packh János, 1796-1839 (1974)
3.5 Nobile terve kupolával és tornyokkal, előcsarnok nélkül Valamennyi tervnek közös sajátsága az alacsony kupola. Öt változaton előcsarnok és tornyok is diszítik a templomot, kettőn csak tornyok, másik kettőn csak előcsarnok, végül három változat tornyok és előcsarnok nélkül mutatja a székesegyházat. A tervek megvalósításának költsége 4x6 000 ezüstforinttól 329 000 ezüstforintig terjed (33-36 képek). Packh csak 1835 áprilisában szerzett biztos tudomást Nobile terveiről és nyomban tiltakozott ellenük. A Hof- bauamtnál Nobile volt az ő tervének referense, ezért Mr'S,* 36. Nobile terve kupolával, tornyok és előcsarnok nélkül nem illő, hogy most versenytársa legyen. Május 31-én pedig egyenesen a királyhoz folyamodott. Kérte, hogy mielőbb folytathassa a munkát, már csak azért is, hogy a félbemaradt épület tovább ne romolj ék. Mivel beadványaira nem kapott választ, július 20-án újabb sürgetéssel fordult a kamarához. Ebben a beadványában már bírálta is Nobile terveit, legfőképpen azért, mert Nobile nem számolt azzal, hogy a magyarországi éghajlat alatt okvetlenül szükséges a kettős kupola. A várhegyi építkezést illetően eredménytelen volt az ismételt sürgetés. Csak a Szt. Anna templom ügyében sikerült Packhnak elérnie, hogy a kamara megengedte az építkezés befejezését. Ennek során azonban (1836—1837) nemcsak az 1831 szeptemberében még hátrálékos munkát kellett elvégezni, hanem helyre kellett állítani az azóta eltelt öt esztendő alatt szenvedett károsodásokat is. Az ablaknyílások ugyanis elzáratlanul, az ajtó helye pedig csak félig elzárva várták az újarkezdést és a por- meg nedvességlepte falak között madarak tanyáztak. * Mialatt Packh sikertelen küzdelmet folytatott a különböző hivatalokkal a várbeli építkezés folytatásáért, a pannonhalmi kolostor újjáépítése zavartalanul folyt tovább. 1832 augusztusára elkészült a torony. Pannonhalma krónikása, Czinár Mór[71], így emlékezik meg erről: ,,Mi sem aggasztotta jobban az új építészt és a főmonostorban élő szerzeteseket, mint a templom nyugati falának lebontása és az új toronynak a templom törzsével való összekapcsolása, mert úgy látszott, hogy ez a fal tartja a templom egész tömegét. Ennek a nehéz munkának kiváló módon és szerencsésen történt elvégzése mindnyájunk előtt megerősítette ennek a kiváló építőművésznek hírnevét és jutalmul egy fél kurialis telket kapott a Püss nevű predialis községünkben [72]. ... A toronyépítés több mint 50 000 rajnai forintot emésztett fel a téglákon kívül, melyek házilag készültek.” Még a toronyépítés befejezése előtt megbízást kapott Packh a könyvtár kibővítésére. Az 1833 áprilisában benyújtott terv szerint Packh az Engel-féle könyvtárteremmel szomszédos kisebb helyiségekből egyetlen ovális teret alkotott és azt tágas boltívvel hozzákapcsolta a nagyobb teremhez (37. kép). Ezzel egyidejűleg átépítette a könyvtárépület megroppant tetőszerkezetét, ami viszont szükségessé tette az épület falainak meg- magasítását és ezzel együtt az egész homlokzat átalakítását]^]. Ez a munka 1836 júniusában készült el. Ebben az évben készítette el Packh a kolostor további kiépítésének tervét is. E terv szerint a déli oldalon megépült volna a könyvtárépület párdarabja és felemelkedett volna a második torony is, amint azt a könyvtárban kiállított makett mutatja (38. kép). Érmek a nagyszabású tervnek a kivitele azonban az anyagiak hiánya miatt előbb elhalasztódott, majd végleg elmaradt. A párja nélkül maradt torony így is szimbólumává lett Pannonhalmának. Mint a főmonostor „architectus conventualis”-a, Packh készítette a botanikus kert üvegházának (1836) és az épületcsoport vízvezetékének (1839) tervét, továbbá még 1832-ben tervet készített Dénesd községi] templomának restaurálására. A pannonhalmi konvent jegyzőkönyvében 1835. november 7-ről feljegyezve találjuk, hogy a rend elfogadta a füredi építkezésnek [75] 113 000 bécsi forint összegű költségvetését. A tervező nevét nem említi a jegyzőkönyv és nem találtuk az építkezés tervét és költségvetését sem. Megőrizte azonban a pannonhalmi levéltár Packhnak 1835. április 27-én a „pater Bauinspector”-hoz, továbbá augusztus 10-én a pannonhalmi priorhoz intézett levelét [76], amelyekben Packh egyebek között a füredi fürdőtelep xxjjáépítését illetően is utasitást ad. Balatonfüre- den tehát már 1833-ben megkezdődött az építkezés, még pedig Packh irányításával és nyilván az ő terve szerint. És hogy mi épült ekkor Füreden, arról ugyancsak Czinár Mór krónikája tudósít minket: „Ebben az 1836. esztendőben befejezést nyertek a fontosabb építkezések a tihanyi apátság füredi savanyú-forrásánál. A ta21
