Prokopp Gyula: Packh János, 1796-1839 (1974)
37 A pannonhalmi könyvtár kisebbik termének terve — Hosszmetszet és keresztmetszet 38. A pannonhalmi kolostor kiépítésére Packh által készített terv makettje pasztalat ugyanis azt mutatta, hogy ezen a helyen bőséges jövedelmet lehet elérni a lakások bérbeadásából. Ezért, midőn az 1834. évben, a Horváth úrék házánál keletkezett tűzvész alkalmával az attól nyugatra eső rendi épületek is elpusztultak, jónak láttuk, hogy az alacsony falakra emeletet építsünk és — a plébános lakását a szomszédos dombra áthelyezve — ezt a három házat egybekössük és a vendégek használatára alkalmassá tegyük. Továbbá, hogy a magasabb rendű vendégek kívánságának is eleget tegyünk, a gyógyforrás keleti oldalán szép és nemes stílusú házat építettünk és onnan mindent eltávolítottunk, ami a szemet bánthatná. Megújítottuk tehát a régi fürdőt, felszereltük azt hideg és meleg vizet szolgáltató rézcsövekkel, új kádakkal, a hideg kőpadló helyett fapadlóval és kifestettük azt. A tó vizét földalatti vascsöveken vezettük a főmedencébe, a fürdő számára savanyúvizet szolgáltató kutat pedig eltávolí- tottuk és föld alatti csővezeték fektetésével gondoskodtunk arról, hogy szükség esetén a főforrásból vezethessük a vizet a fürdőbe. Az édesvizű kúthoz merítőedényt szereltünk fel, a régi fürdő két szárnya közötti térségen csinos, falazott boltokat építettünk a kereskedők számára, vízmelegítő berendezést készítettünk, a szomszédos ligetet megtisztítottuk és finom kőzuzalékkal hintett sétautakat vágtunk benne. ... A következő évben pedig, mivel láttuk, hogy az oda tóduló sokaság szívesen fogadja próbálkozásunkat, megvásároltuk a savanyúforrással szomszédos szőlőt és az odavezető útra négyszeres fasort ültettünk a ligettől a szőlőig. A nap heve ellen védelmül szolgáló színeket vendégszállásokká alakítottuk át és más, sokkal tágasabb vendegházakat is építettünk a tó partján. Szaporítottuk a hideg fürdőket, az odavezető utat a tó és a szállások között feltöltöttük és fákkal szegélyeztük, a kilátást akadályozó nádat kivágtuk a tóból, egyszóval az egész helynek új képet adtunk” [77]. A reformkor nemzedéke tehát a Packh terve szerint megújított Füredet ismerte és kedvelte meg. Az ő terve szerint épült volna a megújúlt Füred új temploma is, de korai halála miatt ez másképpen történt. A fürdőtelepnek a XVIII. század második felében épült kápolnája már a XIX. század elején is kicsiny volt a fürdő vendégeinek befogadására. Több eredménytelen próbálkozás után, 1837 nyarán ismét megmozdult a fürdőtelep közönsége és új, tágasabb templom építését kérte a rendtől. És ekkor történt is annyi, hogy Packh elkészítette a füredi templom tervét. A halála után felvett leltárban ugyanis a dolgozószobájában talált rajzok között felsorolva találjuk a füredi templom tervét is [78]. Nem tudjuk, mennyi idővel halála előtt készítette Packh ezt a tervet, valamint azt sem, hogy az 1841—46. években végre mégis megépült templom számára miért kellett Fruhman Antallal új tervet készíttetni és miért nem Packh tervét használták fel. Az azonban bizonyos, hogy a balatonfüredi templom emlékeztet az esztergomi Szt. Anna templomra, Packh János alkotására [79]. * A hagyatéki leltár a balatonfüredi templom tervével együtt említi a „komáromi templom” tervét is. Ez aligha lehet más, mint a komáromi Rozália-templom terve. Ez a templom ugyanis egyszerűbb kivitelű mása az esztergomi Szt. Anna templomnak (3g. kép). A Rozália-templomot Komárom város építtette abból a kártalanítási összegből, amelyet a hadikincstártól kapott a régebbi Kálvária- (más néven Rozália-) templomért, amely a Kisduna partján állott. Ezt 1839-ben lebontották és helyére építették a vár pozsonyi kapuját. Még ugyanez év nyarán kezdték el az új Rozália-templom építését és más templom nem épült Komáromban ebben az időben. Az építkezés számadásai megvannak Komárom város levéltárában, de a tervező neve nem tű39. A komáromi Rozália-templom
