Prokopp Gyula: Packh János, 1796-1839 (1974)
2j. Az esztergomi bazilika épülete_ az építkezés 1831. évi félbeszakadásakor — Északi oldal 24. A bazilika épülete az építkezés félbeszakadásakor — Déli oldal 25. Packhnak 1832. márciusi terve a bazilika építésének befejezésére — Főhomlokzat Packh kezdettől fogva tartózkodóan szemlélte a kiküldöttek munkáját. A kamarának az az utasítása, hogy Rauchmüller és Packh együtt készítsenek tervet az építkezés befejezésére, már sejteni engedte, hogy a ,,diri- girender Architect” helyzete nem marad érintetlen. Rauchmüller ugyan ismételten tett elismerő nyilatkozatot Packh munkásságáról, sőt egy ízben Mailáth előtt azt is kijelentette, hogy az igazgatóság valamennyi alkalmazottja tanulni jöhetne Esztergomba. A november 20-án Packhhoz írt levelében pedig azt Ígérte, hogy a kamaránál említést fog tenni Packhnak ,,a technikai és gazdasági vonatkozású helyi körülményeknek lankadatlan szorgalommal és buzgósággal megszerzett kimerítő ismeretéről, hasznos építési tapasztalatairól és tökéletes alkalmasságáról, hogy ennek a fontos építkezésnek vezetője legyen”. A vizsgálat módja azonban mégis bizalmatlanságról tanúskodott. Mintha az ismételten megdicsért Packh már az építőanyag megvizsgálásánál és az alapozásnál sem lett volna eléggé körültekintő. Decemberben új szolgálati szabályzatot adott az igazgatóság az építési hivatal számára a Rudnay által megállapított szabályok helyett. Packh személyét illetően úgy rendelkezett ez az utasítás, hogy az ő feladata az építkezés technikai vezetése az igazgatóság felügyelete alatt, ahová 14 naponként jelentést kell tennie. Megkívánta továbbá, hogy Packh — az érseki uradalommal fennálló szolgálati viszonya következményeként — az uradalmi jószágigazgató utasításait is követni tartozzék a tisztán technikai vonatkozású ügyek kivételével. Packh önérzetét mélyen bántotta ez az intézkedés. Ő, akinek korábban csak az iránta teljes bizalommal levő prímás volt az egyetlen felettese, most egyszerre két olyan feljebbvalóval került alárendeltségbe, akikből hiányzott Rudnay bizalma és akiket legfeljebb csak magával egyenrangúnak tartott, de semmi esetre sem magasabban állónak. A becsvágyát és önérzetét sértő intézkedésekhez anyagi vonatkozású sérelmek is járultak. Az 1827. évi fizetésrendezés alkalmával ugyanis Rudnay 20 00 ezüstforint jutalmat is biztosított Packhnak, amely az építkezés befejezésekor lesz esedékes. Az építkezés szünetelésével járó késedelem tehát egymagában is sérelmes volt számára. Ehhez járult, hogy a kamara megvonta Packhtól a természetbeni járandóságokat — az igazgatóság mérnökei pedig még így is sokallták és irigyelték fizetését [61]. Packh tiltakozott a sérelmesnek tartott intézkedések ellen, kérte azok megváltoztatását és addig is, amíg kérése teljesül, kivonni igyekezett magát a kiküldöttekkel való együttműködésből. Ehelyett fokozott szorgalommal dolgozott az építkezés folytatásának előfeltételeként megkívánt terv elkészítésén. Ebben a helyzetben némi biztatást jelentett számára a kamarának 1832 januárjában kézhez vett rendelete, amely ,,legfelsőbb udvari le- irat”-ra hivatkozva felhívta őt, készítse el a templom befejezésére vonatkozó javaslatát (die erste Bearbeitung des Hauptplanes zur Vollendung der Kirche) és mielőbb terjessze azt az építési főigazgatóság útján a kamara elé. Munkájának eredményeként március 4-én Packh három rajzot (alaprajz, főhomlokzat és a kupola kereszt- metszete) ('25—27. képek) nyújtott be az igazgatósághoz, a kamarának való továbbítás végett. Tervének készítésénél— írta a rajzokat felterjesztő jelentésében — további módosításokat eszközölt a Kühnel-féle terven, főként a tornyokat és a kupolát illetően. E módosításokat megbeszélte már Rudnayval és az építkezést megtekintő műértőkkel és valamennyien helyeselték elgondolását. Az átjárókat, melyeket Kühnel az oldaltornyok aljában helyezett el, a torony és a templom tömege közé helyezte át, a tornyokat pedig megmagasította. A kupolának oszlopokkal körülvett dobját és a felette levő attikát alacsonyabbra vette, a laternát pedig teljesen elhagyta. így a kupola magassága csak kevéssel haladta meg a 30 ölet, szemben a Kiilinel-féle kupolával, amely a latemával együtt (de a gömb és a kereszt nélkül) megközelítette a 43 öl magasságot. A körbefutó erkélyt tartó korintusi oszlopokat dór oszlopokkal cserélte fel, mert ezek jobban illenek a templom tömegéhez, ellentállóbbak az időjárással szemben és — mert esztergomi kőből is elkészíthetők — felére csökkentik az erkély költségét. A kupola befedésére kettős, falazott süveget ajánlott és részletes számításokkal igazolta tervének statikai helyességét. Végül megrövidítette az előcsarnok kettős oszlopsorát. (Tíz helyett nyolc oszlop egy-egy sorban.) Részletrajzokat nem készített, ezeket majd javaslatának elfogadása után fogja elkészíteni. 16
