Ősi magyar népszokások, dalok és táncok bemutatója a MOVE szigeti sporttelepén. Műsor 1939. augusztus 15-én (1939)
12 eltérés. Ez a négy község lakossága a vármegyében, mint egy sziget él és egymással szoros összeköttetésben van. A népi bemu tatón szereplő négy község asszonya és leánya mikor ünneplőbe öltözik, rövid derékig érő inget vesz fel s ennek folytatása a „pentő“, az ingszerű vászon-szoknya. Az ing fölé pruszlikot ölt s könnyű kabátját „kaca“ néven nevezi. A nyakába veti a „tilanglit“, amely vékony csipkekendő. Derekán van a szoknyatartó, a vastag hurkaszerű „pufándli“, ezt a vállán keresztül kantárok tartják, a „korcok“. Ezután 5—6 alsószoknyát vesz fel, mindenik más színű vagy fehér vászon s alul még tenyérnyi széles pánttal duplaaljúvá van téve s úgy veszik egymás fölé, mintha késsel lennének egyenes felületűvé metélve, de az alsó szoknyák hosszabbak, hogy kivirítsanak. Még „szamárszőr“-szok- nyát is viselnek, ez durva darócféle, amely eláll és sokat mutat. Felső szoknyának fehér, világoskék vagy zöldalapú nagyrózsás selyemszoknyát vesznek fel. Hajukat befonják és szalagokkal díszítik. A széles selyem- szalag a „kifonó“. Vállán a fodros csipkekendő a „nyec keszkenyő“. A fején is van egy fodros csipkekendő, amely a kontyot is tartja, ez a „pintli“. A lábakra magas fasarkú piros csizmát húznak, ez a „tiklis csizma“, ha a sarok alatt a patkó végén 4—5 csörgő karika van, akkor a tiklis csizma „csergő-csikorgó“. A férfiak ruházata egyszerűbb. Olyan, mint a magyar földmívesé általában.
