Mütörténeti kalauz Sz. István király Esztergomvári kápolnájában (1874)

7

melynek fölfelé kitáguló talpán nyugszik, mint már mondottuk, a boltozatot hordó négy heveder iv. Ez oszlopfő nem függőleges, hanem csigádad vonalokban s mintegy lépcsőzetesen kivájva van. Az oszlopok lábai egytől egyig mind a kora-román korszakban alkalmazott atticai oszlop-lábak, melyeknek plinthusát azonban már a sarklevél disziti.

Hazánk biboros főpapja sétái alkalmával többször betekintvén a kápolnába, müértő tekintetével csakhamar felismerte, hogy abban az isteni gondviselés magyarhoni legrégibb épitészeti emlékeink egyikét őrizte meg, mely annál inkább megérdemli a fentartást, miután Esztergom várának hajdan hires egyházai, az egy Bakácsféle kápolna kivételével, a viharos múlt századokban mind elpusztultak. Miért is ő eminentiája, ki már a múlt években nemcsak székesegyháza épitését befejezte, hanem az esztergom-vizivárosi, sz. tamási, sz. Anna kerek templomait kitataroztatta, uj díszbe öltöztette, tekintettel azon kegyeletes emlékekre, melyek Esztergom várához fűződnek, úgymint hol első sz. s apostoli királyunk született, megkereszteltetett s megkoronáztatott : elhatározta magában, ez ősrégi kápolnát a pusztulástól megmenteni, sz. István király tiszteletére illően feldisziteni s fölszentelni. A feladat tehát hármas volt: első, hogy a helyreállítandó kápolnán mindazon gyengédebb épitészeti részletek, melyeket vagy az idő vagy tán az ellenséges lövegek vas foga letördelt vagy megsértett, pótoltassanak; a háborús időkben részben befalazott ablakok ismét megnyittassanak, s az egész kápolnán, meg részletein a XII-ik században hazánkban virágzott román kápolna-izlés érvényesitesssék. A másik feladat volt, a már restaurait kápolnát a monumentális festészet segélyével azon ragyogó szinpompá- val felékesiteni, melyet a byzantino-román épitészeti styl annyira kedvelt. Végre a már restaurait s feldíszített kápolnát román Ízlésű egyházi bútorzattal felszerelni kellett. Hogy a hármas feladat sikerülni fog, erre