Mütörténeti kalauz Sz. István király Esztergomvári kápolnájában (1874)

6

Dunára néző másik oldala a három ölet meghaladja. E mértékek a benső világra vonatkoznak. A kápolna boltozata a kora román keresztboltozat, melynek gerin- czei nincsenek, hanem csak ormai, úgynevezett orom- boltazat. A kápolna közepén erős márványoszlop emelkedik ki, melynek fejezetéről indul ki négy irányban ugyanannyi félköréi heveder iv: ezeknek másik vége pedig a szemközt levő falból kiszökő féloszlopok fejezetén nyugszik. Ekként tehát a kápolna boltja négy holdra vau osztva, ezek mindegyike pedig négy boltsüveget képez. Az említett négy féloszlopon kivül, a kápolna négy sarkából még négy más féloszlop szökik ki, melyeken a keresztboltozat egyik diagonál ormának vége mintegy nyugszik. Ekképen a kápolna egész boltozata egy középoszlopra és nyolcz féloszlopra van fektetve. Ha már az oromboltozat s, a kifejlett román styl- ben divó pillérek meg falpillérek helyett, kápolnánkban még használt oszloprendszer a kora-román styl korszakára utal; ez utóbbi kétségtelenné válik az oszlopok kapiteljének s lábának alakításából. Az oszlopfők közül kettő a gömbszelvényes, a németeknek Würfel- kapitelje; kettő a joniai oszlop kapiteltábjának csigádzó tekercseit, volute-jeit tünteti föl; egyik a corinthiai ka- pitelnek némi utánzása; birja ennek homorú virág- kehely idomát, vagyis kosarát, de nem birja ennek két sorú finom acanthus leveleit, hanem e helyett a képzeleti alakú virágok szárai végükön meggörbülnek s itt mintegy bimbót képeznek. Egyik alakos oszlopfő, melyen két képzeleti madár-fő képezi a csúcsokat, melyek csőreikben a végeit tartják a virágfüzérnek, mely az egész kapitel-kosarán végig ér. A többi két féloszlopnak a feje a korinthiai oszlopfő olynemü utánzása, minő a velenczei dogepalota arcadjain látható. Eredeti ala- kitásu a középső egész oszlopnak feje, melynek elő- míntáját Byzanczban, és a byzanti építészet befolyása alatt épült XI. századi velenczei templomokban találjuk ; s ez a levágott élére, tehát fölforditva álló csűrök,