Mütörténeti kalauz Sz. István király Esztergomvári kápolnájában (1874)

13

teni. A kápolna diszitményi kifestésében Jobsztnak ügyes segédei: Deberto Bódog és Hinner Cyril voltak.

A kápolna talaja apróra tört s többszínű márvány koczkákból Ízletesen összeállított olasz rak in ü, a rómaiaknak ,,opus tesselatum“-a. Az egész talaj négyszögletű bat fehér mezőre van beosztva, melyeknek négy nagyobbika a négy boltozati holdosztály alatt, két kisebbiké pedig az ablakfülkék ivezetete alatt terül el. A talajon három szin jelenik meg. A keresztalaku fekete virágokkal mustrázott fehérmezőt keskeny fekete szalag, ezt szélesebb sárga szalag, ezt guilloche-disz, ezt végre széles fekete szalag keríti. A rakmüvet De Torna készítette.

Mint már mondottuk, a kápolna nyűgöt felől két félkörives ablak által van megvilágítva: mindegyik ablak gömbszelvényes kapitellel ékeskedő oszlop által ismét két felé van választva. A műtörténet tanuzása szerint, középkori templomaink festett üvegablakokkal voltak ellátva, melyek nemcsak a napnak alkalmatlan, sőt némely diszrészletekre kártékony sugarait kellemesen megtörték, nemcsak pompás templomi disz gyanánt szolgáltak, hanem lélekemelő jelvies értelemmel is bir- tak: „Fenestrae Ecclesiae vitreae sunt scripturae divi- nae, .... quae claritatem veri solis, i. e. Dei in eccle- siam, i. e. in corda fidelium transmittunt, inhabitantes illuminant.“ Durand. Kápolnánk tehát szinte festett ablakokkal diszittetett föl, melyeken csak fekete vonalú rajzok szürke mezőn, grau in grau, alkalmaztattak, gondosan megőriztetvén a románkori festett ablakoknak szőnyeg jelleme, melyet az austriai sz. kereszti apátság keresztfolyosójának románkori festett ablakai oly meglepő változatosságban tüntetnek föl. Kápolnánk két ablakját stylisált lombokkal kitöltött keretbe foglalt kö- téldisz, Riemenverschlingung, tölti ki, mely diszrészlet egyenesen a byzánti építészetből s a byzánti miniature könyvképekből vétetett át a románba. A másik két ablakot, szinte nővénydiszkereten belül, mértani alakok,