Mütörténeti kalauz Sz. István király Esztergomvári kápolnájában (1874)

14

körük, dűlt négyszögök, s ízletes árabzatok ékesítik. Az ablakok egyikének csúcsán a pártfogó bibornoknak monogramja, a másikán az ő czimerének részlete, a szeplőtelen sz. Szűz, a harmadikon az ablak készülésének éve, 1873, végre a negyediken Magyarország czi- merpaizsa tűnik föl.

A kápolna éjszaki falához támaszkodik az asztal- alakú oltár, melynek mensaját egész terjedelmében erős, vörös márváuylap képezi; ez hátsó végével a falból kiszökő két falpilléren, elsőrészének sarkaival pedig két joniai kis oszlopon nyugszik. Az oszlopok közötti tér szabadon hagyatott, miért is az oltár alatt, a faltéren látható a vörös alapra festett fényes kereszt, melynek ágai a czimertani liliomokba végződnek. A mensa hátulsó részén kő polczozat, predella, emelkedik ki; ezen áll hat román Ízlésű gyertyatartó Anders műterméből; a gyertyatartók lábai állati karmokba végződnek. A predella magasabb középső emeletén van az oltárkeresztnek a helye, mely szinte románizlés- ben tartva, egymásba font sárkányok talpain nyugszik. Mind a kereszt, mind a gyertyatartók kék zománcz- czal s aranynyal foglalva lévén,nyújtanak kitűnő látványt. Oltárképül a szent Istvánnak kereszteltetését ábrázoló s föntebb leirt falkép szolgál. Mind a predella, mind az oltár-oszlopok a polychrom-festés gazdag szinpompá- jában ragyognak. Az oltár Puekker János esztergomi kőfaragónak böcsületére válik. Említést érdemel még a három ajtó, melyek elseje a folyosóba, másik a kápolnába, a harmadik a sekrestyébe nyilik. A két utóbbi ajtónyitás félkörivei gömbszelvényes fejezettel díszített oszlopocskákon nyugszanak ; maguk a tölgyfaajtók pedig diszes vaspántokkal vannak bevonva, melyek szétágazva azokat behálózzák. A vaspántok fő- és mellék ágai öt levelű rózsába végződnek, közbenső szivük pedig a heraldicus liliomba, szintúgy az ajtókilincs vége is. Nem hibázik az ajtó közepén az ősi időkben divatos nagy vaskarika sem, melylyel az aj-