Mütörténeti kalauz Sz. István király Esztergomvári kápolnájában (1874)
11 érvekkel bizonyítja be, hogy ezen kérdés most már véglegesen megoldottnak tekinthető. A kápolna déli oldala szinte két történeti képet tüntet föl. A egyik a széles trónon, melynek lábát oroszlányoknak karmos lábai képezik, ülő sz. Istvánt és nejét Giselát állítja elénk. Előttük térdel vánkoson sz. Imre vörös tunikában, összekulcsolt kezekkel. Sz. István jobbját fiának fejére teszi, balját pedig áldva emeli föl, Gisela szinte Imre felé emeli áldó kezeit. A nézőtől balra koronás fejedelmi alak áll; a paizsot és bárdot tartó lovag pedig térdel. Jobbra püspöki alak összekulcsolt kezekkel előre hajol s mély meghatottságot fejez ki; a fiatal diakon pedig térdelve nézi az atyai és királyi áldás érzékenyitő jelenetét. A felirat mondja : Eme- rico. Filio. Benedictionem. Impertit. — Az utolsó történeti kép Esztergomnak festői tájképét tünteti föl. A felhőtrónon, két angyal által tartott fényes mandorlá- lában, egyenes és lángoló sugaraktól körülfolyva, ül a Menyországnak királynéja, fején fényes koronával, jobbjában jogart tartva, a hagyományos vörös tunikába s kék köpenybe öltözve. Ölében a kis Jézust tartja, ki jobbját áldásra emeli, baljával a világgolyót tartja s kegyes tekintetet vet a földszint jobb térdére bocsátkozó sz. királyra, ki baljával a kardra támaszkodva, jobbjával az országnak előtte vánkoson fekvő jelvényeit: a koronát, jogart és az országalmát, kérő arczkifeje- zéssel, a Magyarok nagy asszonyának felajánlja. A kép tartalmát megmagyarázza a következő felirat: Cum. Corona. Regnum et Populum. Deiparae. Yirgini. Devo- vet. A történeti képek felirataira nézve megjegyezzük még, hogy a képeken előforduló sz. személyek abyzán- ti modorban függőlegesen egymást követő bötükkel irt neveikkel is jeleztetnek; s hogy ezen képek alatti friesen a következő, aranyos bötükkel irt dedicatorius felirat örökíti meg a fm. hgprimásnak sz. István kápolnája iránti kegyeletét s bőkezűségét: Vetus. Hoc. Sacellum. S. Stephano. Protoregi. Dicatum. Restituit.
