Gábris József: Mozaikok az esztergomi nevelőképzés történetéből - Esztergomi Tanítóképző Főiskola Kiskönyvtár 9. (1988
70 A gyakorlati képzés 1924 szeptemberében egytagozatú (osztatlan) I-VI. osztályos gyakorló iskolája nyílt az intézetnek, melynek 22 tanulóját a zárda elemi iskolájából helyezték át. Az új iskola számára megvették a szemben lévő régi vármegyeházát, ahol egy ideig működött. 1931 szeptemberétől kéttagozatos, I -1V. és V-VI. osztály- bontással, 1935/36-ban már az elsó tagozaton 48, és felsőn 32 tanulóval, 1938-tól nyolc osztályos, de változatlan kéttagozatos 46 illetve 35 tanulóval. 1933/34-ben - és a következő években - továbbképző népiskolai osztállyal is rendelkezik. A későbbi években az I. és II. osztály külön-külön működik. Többszöri átszervezésen esett át, míg 1947. szeptemberétől csak alsó tagozatos osztályai vannak, mivel a felső tagozatot a polgári iskola helyére lépő általános iskola veszi át. A nevelők létszáma az osztályok száma szerint változott, akiknek a gyakorló iskolában végzendő munkához külön képesítés megszerzését jő ideig nem kívánták meg. A 36 762/1932. számú miniszteri rendelkezés viszont már előírja a gyakorló iskolai nevelői vizsgát is, mely elméleti és gyakorlati részből állt, és a területi elv szerint erre kijelölt bizottság előtt kellett a pályázónak a végleges alkalmazás előtt letennie. A tanítónőképző intézet és gyakorló iskolája közös egységet alkotott, a jelöltek sok időt töltöttek a gyermekek között. A velük való ismerkedés a csoportos és egyéni látogatással (hospitálással) kezdődött, majd mintatanításokat tekintettek meg, végül maguk is tanítási gyakorlatot végeztek. Az egyéni hospitálás alkalmával "minden növendék figyelt egy-egy gyermeket" amelyhez - időnként változó - szempontokat kaptak. A hospitálást második vagy harmadikos korukban kezdték. A gyakorló iskolán kívül meglátogattak (egyénileg-
