Gábris József: Mozaikok az esztergomi nevelőképzés történetéből - Esztergomi Tanítóképző Főiskola Kiskönyvtár 9. (1988
61 E vonatkozásban programként, vallomásként is elfogadhatjuk az alábbi megnyilatkozásokat: "Vallásos, erkölcsös, nemzeti érzésű nőket akarunk nevelni, akik az életben, a családban és az iskolában nagy eszményeinknek, elveinknek hirdetői, példái és továbbfejlesztői legyenek." Másutt: "Nevelői működésünkben az intézet szellemét kitevő mély vallásosságot, erkölcsös és hazafias gondolkozást és érzületet törekedtünk növendékeink lelkében elmélyíteni, hogy a nevelői munka e nélkülözhetetlen feltételeinek birtokában majdan értékes tevékenységet fejthessenek ki. A tanítási órák hatásán kívül nemzeti ünnepeink, egyházi, világi elöljáróink tiszteletére és történelmi nagyjaink emlékére rendezett tartalmas, hazafias ünnepélyeinkkel és az önképzőkör működésével is iparkodtunk ráképesíteni növendékeinket leendő nevelői feladataikra." Majd később a jelöltek elé állított követelményekről: "Az átélt pedagógia hívei vagyunk. Saját életüknek, gondolkodásmódjuknak, eljárásuknak, életüknek kell bizonyságot tennie kialakult pedagógiai jellemükről."^^ A jelölteknek a tanítási órán és azon kívül folytatott tevékenységét (ünnepélyek, kirándulások) egyaránt a hivatásra nevelés szolgálatába állították. A feladatok megvalósítását csak szigorú fegyelem mellett vélték megvalósíthatónak, melynek külső megnyilvánulási formáját is fontosnak tartották. Ezért is vezették be 1935-ben az egyenruhát, melyet a növendékek minden nyilvános megjelenésük alkalmával viseltek. Különösen megkövetelték az iskola, a vallás által előírt törvények betartását, az egyházi szertartásokon való megjelenést. Az egyházi főhatóság által jóváhagyott tanterv a heti óraszámot 30-36-ban határozta meg. A tanítás heti hat napon keresztül folyt. A tantervet a sajátos körülmények figyelembevételével igyekeztek megvalósítani. A nevelők az alkalmazott módszereket a kor követelményeihez igazították. Gyakorta tartottak megbeszéléseket, ahol a neveléssel, az alkalmazott oktatási módszerekkel kapcsolatos tapasztalataikat cserélték ki. Már az 1924/25-ben kiadott évkönyvben olvashatjuk, hogy "megtárgyaltuk a koncentráció elvének gyakorlati alkalmazását. Ugyanakkor szó esett a műszaki szavak egységes értelmezéséről."
