Gábris József: Mozaikok az esztergomi nevelőképzés történetéből - Esztergomi Tanítóképző Főiskola Kiskönyvtár 9. (1988
43 ennek elvégzéséhez segítséget jelentett a tanítóképzésben való jártasságuk, sót egy részük középfokú óvodai gyakorlattal is rendelkezett. A jelöltek az Aranyhegyi úti óvodában végezték gyakorlatukat, amely szervesen a városhoz, és nem az intézményhez tartozott, de saját gyakorlóóvodát is tervezett. Az oktatás az 1970. szeptember 1-jén életbe lépett óvónőképző intézeti tanterv szerint indult. Az óvónőképzés napi munkája összeolvadt a tanítóképzés érdekében végzett tevékenységgel, szervezetileg nem történt meg a két típus szétválasztása, legfeljebb az egyes tantárgyak oktatása különítette el egymástól a két hallgatói közösséget. Mindezek ellenére az óvónőjelöltek külön testnek érezték magukat; érdeklődési körük, szakmai elfoglaltságuk különbözősége is hozzájárult ahhoz, hogy némileg külön csoport maradtak a többség mellett. Az induláskor az oktatók egy része is kétkedve fogadta az "egy fedél alatti kettős képzést", mely megint nem sokáig tartott. Alig épült ki a képzés sajátos rendszere ,6 év után - 1976 júniusában alig ismert indokkal - 490 oklevél kiadása után ismét megszüntették a városban az óvónők képzését. Szinte érthetetlen, hogy e nagymúltú iskolavárosban a legkisebbek nevelőinek képzése mindeddig nem tudott gyökeret verni. Viszont 11 évi szünet után, 1987 őszén - az utolsó pillanatban született döntéssel - negyedszer is beindult a nappali tagozaton 22 hallgatóval. A képzési idő most már 3 év lett, a tanítóképző főiskolával egy szervezeti egységet alkot, de külön speciális tantervvel működik.
