Gábris József: Mozaikok az esztergomi nevelőképzés történetéből - Esztergomi Tanítóképző Főiskola Kiskönyvtár 9. (1988
27 ségünk, s örömmel lelkesedéssel kell fogadnunk minden intézményt, mely szellemi s anyagi javunkat előmozdítja." Az ővő- és tanltónőképzés egyesítésének gondolata Tény, hogy a század végére az óvónőképzésben való részvétel divattá vált, mert ha nem is tervezett a fiatal állást vállalni az itt szerzett ismeretek birtokában valóban nagyobb hozzáértéssel tudta gyermekét nevelni. Viszont amikor már a diploma birtokukban volt - jelentős részük - mégis kenyérkeresethez szeretett volna általa jutni. Ez a már előbb említett ok miatt óvodában nehezen ment, ezért sokan tanítói állást vállaltak, ami azt jelzi, hogy ott viszont hiány volt. (A század utolsó éveiben közel 300 000 gyermek nem járt Magyarországon iskolába, ezeknek több száz osztályteremre és tanítóra lett volna szükségük.) Ebben a "kényszerhelyzetben" ismét felmerült az óvó- és tanítónőképzés egyesítésének a gondolata. Hívei egyszerre több feladatot véltek ezzel megoldhatónak; egyrészt levezették volna az óvónői felesleget, másrészt - némileg - enyhítették volna a tanítóhiányt. Többen helyeselték pedagógiai okokból is. E gondolat nem volt új a magyar nevelésügy történetében. Már 1848. július 22-én az egyetemes tanítógyűlésen is elhangzott: "Az óvónevelők úgy képeztessenek, hogy egyszersmind elemi tanítók is lehessenek, és viszont. Kerületenként több olyan képezde állíttassák, hol az óvodai nevelés és elemi tanítás módszerei kapcsolatosan adatnak elő. " Másnap: "A képezdék a kisdedóvással annyiban összekötendők, hogy növendékeik okvetlenül a kisdedóvásba elméletileg is, gyakorlatilag is avattatván, óvókká is alkalmaztathassanak... A tanítói képezdék egyszersmind kisdedóvói képezdék is legyenek. Hasonló értelemben nyilatkozott e kérdésről az országgyűlésben 1848. augusztus 12-én a vallás- és közoktatásügyi miniszter is. Az 1870-es években - sőt közvetlenül az óvodai törvény után is - többször kerül előtérbe e gondolat. A Néptanítók Lapja egyik 1890-i számában olvashatjuk:
