Zalka János: Magyarország primásának Arany-áldozata 1859. november 6-kán (1859)
"»ír 76 19) Kegyeletfüzér, melylyel legmélyebb fiúi tisztelettel hódolt a nagy-szombati érseki pap- és finövelde s a nagy-gymnasium. (Kilencz versezetből álló füzér). „Indulj , ősz Simeon , indulj , Ersekatyám ! Az ott fenn nem csupán kiváncsi néphullám . Arany-áldásra vár; S az ott ragyogó angyalsereg körüled Ma szolgálni kiván. Ötven éven át az angyalok seregét A legédesebb gyönyörrel vendégeléd Minden reggel híven : Ma e jótéteményt eljöttek leróni Némi-némiképen. Vállaidra görnyed félszázadnak súlya : De ne rettegj ; bizton indulj a Sionra Fel szép jegyesedhez : Hisz egy-egy angyal támogat jobbra-balra, És számtalan környez. Ti fölszentelt érczek, ma szebben zengjetek ; Dörgjön a dob ; riadjatok, harsanyszerek ; Ércztorok kiáltozz : Hadd tudja meg az egész hon, hogy főpapja Arany-misét áldoz ! S ha az ősz virágokkal nem szolgál ; Oh ! ne búsulj ; lesz itt szebbnél-szebb virágszál, Miket te ültetél : A jámbor nép között lesz liliom, rózsa, Lesz nehány zöld levél. S hogy még ibolya is legyen : eljövénk mi E szép megyének szerény kék ibolyái ; Tán hasznunkat veszed ; Szedj öledbe, Atyánk ! s Isten oltárára Tűzzön gyöngéd kezed.
