Zalka János: Magyarország primásának Arany-áldozata 1859. november 6-kán (1859)

-*Sr 71 %r~

Praesuli dulcis, peramate JESU !

Hunc sua ac nostra prece fac beatum : Nomen illius decor et perennis Gloria cingat!“

c) Ugyanez ősrégi papnövelde részéről.

Udvözve légy szent bérez, te dicső hazánk

Ifjúit erőben büszke Sionhegye !

Udvözve légy ős sziklavárfok,

Nemzeti fény s hatalom tanyája.

Hol századoknak változatos során /

Ujongva ülték őseleink a nyert

Harczok vigalmát s halk moraj közt A kegyelet javasolta gyásztort ;

Hol áhítatban földre borulva esd

r

Áldást az égtől a mai nemzedék ; Esztergom áldott sziklaormán :

Ünnepet ül ma a jó magyar nép.

Jertek Sionnak lányai ! hintsetek

Rózsát s borostyánt útja fölé kegyes Főpásztorunk és jó Atyánknak,

Míg ajakim neki dalt zenegnek.

Mert ö e nagy nap hőse, kit Istenünk,

Lángkeble számos, drága erényiért,

Már itt a földön szent kegyének Kincseivel pazaron tetéze.

Kinek megáldá lépteit, agg korát,

És áldomásul végre megengedé : Félszázados papsága napján,

Hálaadó imadalt rebegni.