Zalka János: Magyarország primásának Arany-áldozata 1859. november 6-kán (1859)
72 Igen ! Te vagy jó Érsek-Atyánk ; dicső Eldödeidnek fenn ragyogó dísze, Kit büszkeség és szent örömmel Vall ma szivünk szeretett Urának ! Oh hadd imánknak felbuzogó tüzét Karöltve kebled hálafohászival, A legmagasb ég szent Urának Trónja elé könyörögve öntnünk ! Hol míg Te áldást kérsz a hazára, mi Buzgón könyörgünk életedért, hogy az Hosszúra nyúlván : még sokáig Bízza az Eg kezeidre üdvünk ! K. Zs.u 16) Öröm dal, melylyel ö főmagasságát lidvözlék a Sz.-Istvánról czimzett esztergomi papnövelde növendékei. „Öntsük ki keblünk kegyelet érzetét, Mit ott a hála, a szeretet nevel S fiúi tisztelet, — melyeknél Szebb, nemesebb java nincs a szívnek. Fogadd tehát mély hódolatunk, Atyánk, Midőn szivünk e kincseit adjuk át, Hálát rebegve Istenünknek, Hogy e napot megadá t e n é k e d ; E nagy napot, mely érdemeid fölé A dicssugárból font koronát hozá, S félszázados buzgalmaidnak Földi jutalma gyanánt ragyog fenn !... Oh tartsd meg öt, ég ! tartsd meg a honnak is, Hogy szent hitünknek légyen apostola, S legyen dicső, magyar hazánkban Bölcs vezetése alatt az egyház.
