Zalka János: Magyarország primásának Arany-áldozata 1859. november 6-kán (1859)

>o% 26 *«'zusnak jósága, ki az emberi nemnek kész volt adni nem csak mik itt az ég alatt látszatnak, hanem földi adományait azokkal is szaporítá, mik oda fönn mennyekben találtatnak.“ — De az valóban végtelenül elragadtató, hogy ily rendkívüliekkel fölruházott tanítványainak, mennyország felé emelkedvén, mindenható kezeivel áldást ad vala, mint írva van: „Benedixit eis et ferebatur in coelum“, megáldá őket s fölvitetett az égbe.

Oh kedves paptársaim ! mi is, úgymint azoknak utódai, kik siránkozva vágytak menny felé emelkedő isteni mesterök után, mi is elvettük velők együtt Jézusnak áldását, hogy nem önmagunk képességében, ügyességünkben, hanem a mennybe fölmenő Isten- fiának áldásában, segedelmében bízván, papi hivatásunkat gyakoroljuk, kötelességeinket teljesítsük, az o szent nevének, szent hitének terjesztésére, emelésére, s embertársaink üdvöségének biztosítására.

Az Ur Jézus e sikerdús áldásának kell tulaj donítni akatholika j egyháznak azon régi dicséretes szokását, hogy midőn valaki misés- papnak, áldozárnak fölszenteltetik, s az által a mennybe menő Isten-fia áldásával gazdagított tanítványoknak utódává avattatik, első szent miséje végeztével szüléire, rokonaira, paptársaira s minden jelenlevő hívekre egyenkint vagy páronként, vagy épen többenként áldást ad, s ez áldásosztogatásával kezdi meg papi hivataloskodását.

A papi áldásadás e zsengéje, a gyakori tapasztalás tanúsága szerint, kedves a liivek előtt : de nem kevésbbé kedves azon áldás is, melyet könyörgések közt ősz* ogat oly egyházi személy, oly pap, ki az Ur oltáránál megaggott ; a liiveknek, úgy a megnőtteknek mint a kisdedeknek oktatásában megőszült ; a szentségek kiosztásában megvénült, vagyis : ki ötven esztendőknek hosszú sorain kérésziül sáfárkodott, dolgozott az Ur szőlőjében, fáradozott a szent hit terjesztésében, a lelkek kormányozásában.

Hogy az ily ötvenéves papságnak emléke különösen megillessék, követeli a szívnek hála-érzelme azon számtalan testi és lelki jótéteményekért, melyekkel ily számos éveken keresztül a jó Isten ápolta, gazdagította szolgáját ; — követeli maga a hosszú élet,