Zalka János: Magyarország primásának Arany-áldozata 1859. november 6-kán (1859)

"S* 27 %S"

mely a Mindenhatónak ritkább kegyelmei közé számíttatik, nevezetesen a 90-dik zsoltárban, hol mondja az Ur: A bennem bizót meghallgatom, fölmagasztalom, és hosszú élettel megáldom őt. Miért is az ó-szövetségi szent szavak szerint az ötvenedik év a nyugodalom-, hála- s öröm esztendejének tartatott, s meg is ünnepeltetett. „Szenteld meg az ötvenedik esztendőt.“ Ez volt akkor parancsa az Istennek : parancs az reánk nézve is oly értelemben, hogy nekünk sem szabad megfeledkeznünk a Magasságbelinek malasztjáról, sőt illő és igazságos azokért neki nyilván hálát mondani.

És szabad lehetne-e nekem, ötven éveken keresztül kegyelmekkel halmozott oltár-szolgának, Istenem kegyelmeiről megfeledkeznem? — Mentsen Isten ! Ismételve mondom : mentsen Isten. Hiszen, ha Istennek minden más egyes kegyelmeit elhallgatnám is, meg kell vallanom őszintén: „De pulvere erexit pauperem“ porból emelt ki szegényt, midőn a mennyei főpap, Krisztus Jézus engem, semmi létemre, szent oltára szolgájának meghivott, s papságomnak ötvenéves hosszú során csudálatosán keresztül vezetett, mint végtelenül jó Atya ápolt, őrzött, s fokonkint fölebb meg fölebb emelt, míg végtére magyar hazánk egyházának ez első székére fölemelt. Engedjetek meg, kedves hívek, hogy térdelve mondjak neki hálát.

Végtelenül jó vagy te, Uram és Istenem. Mennyei malasztidnak egész tárházát nyitottad meg nekem méltatlan szolgádnak! Quid retribuam tibi, Domine, pro omnibus, quae tribuisti mihi ? Mit adjak Uram vissza neked mindazokért, a miket nekem adtál ? íme kezembe vettem az üdvöség kelyhét, a te szent testedet s véredet, s kérve kértelek, s most is esdekelve kérlek: Jube haec perferri, vitesd föl e hála-áldozatot szent angyalod keze által szent színed elé. — E mellett: Non intres in iudicium, ne idézd szolgádat, Uram, ítéleted elé, hanem végtelen irgalmad szerint feledkezzél meg emberi fogyatkozásaimról. S ha isteni végzésed az, hogy vándoroljak még e siralom völgyében: erősítsd erőtlenségemet. Szóval : áldj meg mindenható kezeddel, oh Jézusom !

De, hogy ti is, összesereglett kedves hiveim, elöregedett fő-