Zalka János: Magyarország primásának Arany-áldozata 1859. november 6-kán (1859)

■^b 3 sk^r>

érsek 1681-ben végzé arany-miséjét Becsben a Jézus-társaság templomában. I. Lipét császár és magyar apostoli király is jelen volt e hála-áldozaton. Ez öröm-ünnep után négy évre, vagyis 1685-ben lett prímás, és 1695-ben halt meg 103 éves korában.

A tizennyolczadik századi papság egyik legnemesebb gyöngye, gróf Eszterházy Imre (1725—1745.) prímás és esztergomi érsek 1738-ban végzé arany-miséjét Pozsonyban jul. 27-kén. Jó cselekedetekben gazdag papságának félszázadát már néhány hónappal előbb betölté : de a téli hideg alkalmatlansága miatt a rákövetkező nyárra halasztá az ünnepélyes hála-áldozatot. A pozsonyi káptalan-templomot, melynek főoltárát sz. Márton püspök lovagszobrával s más remek díszítményekkel fölékesíté, választá Fráter Imre hála-áldozatának helyéül. III. Károly császár s magyar apostoli király szerencse-kivánatait gróf Pálffy János tolmá- csolá; a kézvezetői tisztet zajezdai gróf Patachich Gabriel kalocsai érsek teljesíté sok egyházi és világi méltóság jelenlétében. Emlékpénz is veretett ez ünnepély örökítésére ily körirattal : „Eme- ricus e Com. Eszterházy A. E. S. S. R. I. P. P. P. R. H. — Sacerdos iterum. MDCCXXXVIII.“ azaz: „Gr. Eszterházy Imre, esztergomi érsek, a szent romai birodalom lierczege, Magyarország herczeg-primása. — Ismét áldozó pap 1738.“ *). Eszterházy még * nyolczadfél évig élt e hála-áldozat után. Ezen időközben 1741-ben jun. 25-dikén dicsőemlékezetű Mária Teréziát Magyarország királyának megkoronázta, 1745-ben végzé máría-czeli utolsó bucsu- járatát, s még az évben dec. 6-ikán meghalt.

Istenben boldogult utódjai közöl hárman: Batthyányi József, R u d n a y Sándor és K o p á c s y József prímások meghaladák a hetven évet; de a már közel álló arany-misei kort nem érheték el. S így Esztergom primási arany-misét idáig aligha látott.

A keveseknek jutott szerencsében Isten ő fölsége ez idén ré*) Quinquagennalia Sacerdotii P. P. Emerici Eszterházy. V. ö. Katona Hist. Crit. T. 38. 791. lap.