Zalka János: Magyarország primásának Arany-áldozata 1859. november 6-kán (1859)

érdemek következtében, hanem irgalmának mérhetetlen bőségéből vette őt föl oltárának szolgái közé. Annál nagyobb pedig az isteni kegy, s nagyobb a kötelezettség a hálára, ha valaki e magasztos hivatalt félszázadig viselhette. Méltán az üdvöség kelyliét foghatja a félszázados pap : bemutatandó hálaáldozatát, az arany-áldozatot, hogy Isten azt szent angyalának keze által fönséges oltárára fölvitesse.

Noha az emberi kor közönségesen csak a hetvenedik évig terjed, s csak az erősebbeknél a nyolczvanadikig, a mi azon is túl van, csak fáradság és baj lévén : mégis gyakrabban fordul elő eset, hogy az arany-mise korát, minek körülbelül az élet lietvennegye- dik éve felel meg, eléri egyik vagy másik paptársunk. így az esztergomi érseki megyében jelenleg minden liarmincznegyedik pap arany-misés.

Magyarország prímásai között mindamellett csak keveseknek jutott azon szerencse, hogy félszázadig szolgálhattak az Ur oltáránál , s nyújthattak neki arany-áldozatot. Legalább ünnepélyes ilyetén hála-áldozatról igen keveset találunk följegyezve a történetben. Hogy közölök többen elérték a papi életkor azon pontját, melyen közönségesen véve arany-misét tartani lehet és szokás, kételkedni nem lehet ; minthogy sokan liuzamosb ideig birák azon méltóságot, melyre rövid idő alatt eljutni igen-igen keveseknek adatott, tehát melyet hosszú ideig dicséretesen vitt egyházi szolgálatnak kellett megelőznie. Boldog Sebestyén (1002—1036.), ki 34 esztendeig volt esztergomi érsek; Boldog Bánffy Lukács (1158— 1178.), ki hosszú életűnek mondatik; Kanizsay János (1387— 1418.), ki 31 évig kormányzá az esztergomi megyét; Bakács Tamás (1497——1521.), ki 24 évig, Várday Pál (1526—1549.), ki 23-ig volt prímás, igen valószínű, megérék félszázados papságuk örömnapját : de ünnepélyes hála-áldozatukról mitsem tudunk. Szelepcsényi György prímás (1666—1685.) a kilenczven év et ; Szécsényi György prímás (1685—1695.) a százat, Kollonics Lipót bibornok és prímás (1695—1707.) a 75 évet meglialadák, tehát mind túl voltak az arany-mise rendes idején, s csak Szécsényi Györgyről tudj uk, hogy még mint kalocsai