Zalka János: Magyarország primásának Arany-áldozata 1859. november 6-kán (1859)

I.

ELÖRAJZOK.

Isten kiváló kegyeket mutat az iránt, kit mennyei titkainak sáfárává, oltárának papjává s akaratának tolmácsává tesz, kiválasztván öt arra, hogy a szeplőtelen és végnélküli értékkel biró áldozatot imádás, könyörgés, kérlelés vagy hálaadás végett az elevenekért és holtakért bemutassa, mely fölhasson szent fölségének szine elé, mint az arany oltár illatfüstje, miként az alkony áldozata; hogy végbevigyék szent szándék vezette kezei a cselekvényeket, s elmondják ajkai az igéket, melyekhez mint látható jelekhez Krisztus Urunk a láthatatlan malasztot kapcsolta ; továbbá, hogy őrizze meg az üdvöség tanait, hirdesse azt minden népek s nemzeteknek, emelje föl szavát, miként a harsona, s dorgálja a bűnöst, vigasztalja a szomorút, buzdítsa, bátorítsa a csüggedőket ; végre, hogy legyen példája által világító tiizoszlop az élet sivatagain vándorlóknak, hajnali csillag a rémek órája után, s fénylő szivárvány a veszedelmek viharának bősz tombolásakor, figyelmeztetvén a megrémült liabozót arra, kinek tudta nélkül hajunk egy szála sem hull le, s kinek a vihar és hullámok is engedelmeskednek.

Valóban méltó tehát, igazságos, méltányos és üdvös, hogy a pap minden időben, de leginkább pappászenteltetése évfordulati napján, melyet fontossága miatt a haj dánkor az áldoz ár születésnapjának nevezett, hálát adjon Istennek, ki nem emberi

l