Kórházi kápolnánkról - Kolos füzetek (2016)
Ezt a döntést a képviselő testület augusztus 7-én elfogadta. 1879. november 11-én írták alá a Szatmári Irgalmas nővérekkel a szerződést, mely 15 pontból állt. A rend kötelezte magát, hogy a 30 ágyas kórházban 3 apáca állandóan az épületben tartózkodik. A nénék magukra vállalták a szegényházi emberek élelmezését is. Ezért a város naponta és fejenként 20 kr.-t fizetett. A szerződés 30 évre szólt, 1909. szeptember 30-ig. Kikötötték, hogyha a lejárat előtt nem mondják fel, újabb 10 évre érvényessé válik. 1911. október 2-án megújították a megállapodást és szigorúan szabályozták az apácák működését., a „Szolgálati rend az esztergomi Kolos közkórházban” című dokumentumban. Olyan részletességgel, mely például kitért az elkülönített betegek között dolgozó nővérek kápolna látogatására is: „Az elkülönítön levő osztályos nővérek tekintettel, arra hogy ez az osztály néha hosszabb időtartamra oly veszélyesen fertőző betegek által van elfoglalva, hogy nemcsak a külvilággal, de a kórházon belüli személyzettel sem érintkezhetnek, részt vehetnek ugyan a misén, de csakis a kórházi kápolnának e célra fenntartott és külön bejárással ellátott, jól elkülöníthető fülkéjében.” A szatmári nővérek tehát az új kórház felépítése után is ellátták feladataikat. 5 nővér és 3 cseléd alkotta az induláskor az ápolás személyi állományát. A kápolna szerves része lett a kórháznak. A város rendszeres díjazásban részesesítette az itt miséző papot. 1931 áprilisában a Kolos Kórház kápolnájával foglalkozott a Kórházbizottság. Az ülésen megjelent Török M. Milburgis főnöknő is, aki elmondta, hogy saját költségén elkezdte rendbe tenni a kápolnát. Felállványoztatta és egy vasgerenda betéteiével kis kórust alakíttatott ki. Szükségessé vált már a renoválás, hisz a falakon 30 éves kosz rakódott le 5
