Jelentés Esztergom szab. kir. város 1923. évi közállapotáról (1924)
— 19 — sthez jutott, ma már hivatásának min- en tekintetben megfelelhet. Az intézetben elhelyezett 6—12 éves orban levő növendékek életkoruknak s tehetségüknek megfelelően kenyér- ereseti pályára előkészíttetnek, illetve jljesen ki is képeztetnek. A tanköteles orban lévők az intézeti 3 tanerős elemi épiskolát látogatják. Ennek elvégzése tán a tehetségesebb és iparkodóbb fiúk ekerülnek az intézeti polgári fiúisko- íba, azok pedig, akik különösebb szor- almat tanúsítanak, az esztergomi fő- imnázium, főreáliskola, illetve taoító- épző intézet növendékei lesznek. Ilyen eosztás mellett 110 növendék látogatja z elemi iskolát, 120 a polgári iskolát, 0-an járnak a főgimnáziumba, 12-en a ^reáliskolába s 8 pedig a tanítóképző atézetbe. Azok a növendékek, akiknek skolai tanulmányok folytatására sem ajlamuk, sem pedig tehetségük nincsen, endszeres ipari és kertészeti kiképzést lyernek. Az intézetnek ugyanis teljéén berendezett s megfelelő képesítésű lesterek vezetése alatt álló asztalos, akatos, cipész, szabó, szobafestő és lázoló tanműhelyei vannak s ezen felül lég a kőmíves és a vízvezeték-szerelői párok tanítására is van megfelelő ember. Czeknél az iparoknál ozidöszerint 40 lövendék nyer kiképzést. A szab. kir. ráros tanácsa által rendelkezésre bo- sájtott földterületen kertészeti tanintó- ,etet végzett s teljesen szakvégzett fő- lertósz vezetése mellett nagyobb sza- )ású, bolgár rendszerű konyhakertészet, lárom melegházban pedig virágkertó- ízet folyik. A kertészetben összesen 30 lövendék nyer kiképzést, akik közül ivente 6—8 növendék mint kertészse- 'éd kerül ki az intézetből. Azon növendékek közül, akiknek a zenetanu- áshoz hajlamuk van, körülbelül 30-at livatásos zenésznek képeznek ki s az gy kiképzett növendékek azután a ka- :onai zenekaroknál nyernek elhelyezést. Az intézeti növendékek nevelési, tartási, továbbá adminisztratív és munka- jktatási teendőit Bauer József igazgató vezetése mellett 12 tisztviselő, 10 apáca, 12 különféle képesítésű iparosmester és 10 főnyi szolgaszemólyzot látja el. A hitoktatást a rom. kath. növendékeknél az intézeti rendes hitoktató lelkész, a protestánsoknál pedig Páli Sándor bejáró esztergomi ref. lelkész látja el. Az orvosi teendők végzésével Dr. Schleifer Mátyás esztergomi járásorvos van megbízva, aki a beteg növendékeket az intézeti kórházban kezeli. Itt kell beszámolnom a Kolos-kórház 1923. évi tevékenységéről. A közkórház is a legnagyobb mértékben étzi az országnak szűnni nem akaró fokozódó gazdasági bajait s bár a betegforgalma állandóan fokozódik, nagy anyagi küzdelmet kell kifejtenie, mert a napi ápolási dijak, melyek a kórház egyedüli bevételi forrásait képezik, soha lépést nem tartanak a szintén fokozódó drágasággal. Ez pedig 1923-ban már lavinaszerűen növelte a kórház fedezetlen kiadásait, mert nem volt elég, hogy a kórház csak elkésve tudott kötelezettségeinek eleget tenni, de a szállítók — bármikor is történtek a szállítások — már csak a fizetés napján érvényben levő korona érték szerint kívánták számláik kiegyenlítését, ami mérhetetlenül fokozta és nehezítette az intézet exisztenciális feltételeit. Ez azonban nem csupán az esztergomi közkórház speciális baja, de baja az ország valamennyi kórházának, mely tisztára az ápolási dijakból tartja fenn magát. Itt még annyiban érezhetők fokozottabb mértékben a nehézségek, mert az esztergomi közkórház azon kevés vidéki kórház közé tartozik, melynek kiadásait még csak a kórház fenntartó tulajdonos sem előlegezi, de tisztán a maga erejére van utalva. Sajnos ugyauis Esztergom város mint kórháztulajdonos sincs abban a helyzetben, hogy kellő fedezet birtokában e terhet, bár ideiglenesen is, magára vállalja. De nem is volna méltányos a ter- heknek épen az ő reájuk való áthárítása már csak azért sem, mert hisz a kórház nem kifejezetten Esztergom városi érdekeket szolgálta és szolgálja, hanem a megye, távolabbi országrészek, sőt igen nagy mértékben idegen megszállás alatt álló területek pnlgáraiétis, nem is említve a különféle betegpénztárak betegeit. Midőn tehát itt nem is a város, de végeredményben az ország által átvál