Jelentés Esztergom szab. kir. város 1923. évi közállapotáról (1924)
— 20 — lalandó terhekről van szó s amikor kétségtelen, hogy a kórház az adott viszonyok közt a betegeire, tehát köztük az illető pénztárak itt ápolt betegeire is ráfizet, tényleg fennáll az a furcsa helyzet, hogy ez alatt az illető betegpénztárnak igen nagy pl. a múlt évben cca százmilliót kitevő megtakarításukat bocsátották felettes hatóságuknak rendelkezésére. A kórháznak ezért kellett és kell tehát deficitekkel küzdenie, a maga akaratából pedig nem szedhetett oly dijakat, amelyekre szüksége lett volna s amilyeneket tehetősek és pénztárak pedig megfizethettek volna. Az 1923. évi zárszámadás szerint az összes előírt (tényleges) kiadás volt 335,861.098 K 02 fill., mig az előírt bevétel 293,295.313 K 02 fill., tehát az év 42,565.785 K 09 fill, hiánnyal záródott. A bevételből gyógydíjak címén csupán 38,707 608 K 52 fillér folyt be. Ennek oka számszerűleg az volt, hogy 1923-ban a napi ápolási dij jun. 30,-ig 4000 K s csak onnan kezdve az év végéig volt 5000 K amikor pedig a korona vásárló ereje ezekhez viszonyítva már jóval elmaradt. Aranykoronára átszámítva a napi ápolási dij soha meg nem közelítette a háború előtt az akkori korona értékének megfelelő napi ápolási dijakat, holott az akkori viszonyokhoz mért háború utáni drágaságnak megfelelőleg nem is megközelíteni, de túlszárnyalni kellett volna azt. így pl. a háború előtti kétkoronás napi ápolási díjnak megfelelőleg 1920. év végén, mikor egy swajti franknak 3500 magyar korona felelt meg, a kórháznak ápolási naponként 7000 koronára lett volna igénye. Minthogy pedig csak 5000 K-t szedhetett, természetes, hogy fedezete sem lehetett elegendő, s a deficitnek feltétlenül be kellett következnie. A kórházbizottság az okok feltárásául azonban mindent megtesz, hogy kormányt belátásra s a deficitek fedezésére bírja s minden reménye is meg van arra, hogy ezt el is éri. Az esztergomi közkórház ily körülmények — és a mindennapi élet hullámveresei közt mégis rendületlenül állja a helyét és teljesiti a hivatásé mert nélkülözhetetlen szükség van rí s életképességét azzal bizonyítja lej; jobban,hogy betegforgalma mindenne dacára is állandóan emelkedik s bá 1920. év óta a Kolos-kórháznak kell befogadási képesség hiányában Simoí kórház néven a primási Vöröskereszl kórházzal kellett egyesülnie, az é egyik felében mind a két kórház mir den ágya igénybe van véve. pedig két kórház forgalmát még jobban nf velhette volna, ha ágyfelszereléséne’ a mostoha viszonyok okozta megfc gyatkozások miatt nem lett voln kénytelen a téli szezonban sok bet« gét idő előtt kibocsájtani, hogy a újonnan jövőknek adjon helyet. Az egyesitett Kolos és Simor köz kórházban 1923. évben 1777 bete 49.176 ápolási napon át ápoltatott. A különböző osztályokon végrehaj tott sebészi, nőgyógyászati, szülésze! és szemészeti műtétek száma 1923-ba: 600-on felül volt. A kormány intenciójának megfelelő leg a háború és forradalmak folytál megcsappant néperő reorganizáció] érdekében az esztergomi közkórhá: is iparkodik e munkában részt venni Ennek megfelelőleg az anya- és cse csemővédelem érdekében 1923-ban i folytatta az 1922 ben megkezdett ib irányú munkáját, a falai közt bérén dezett s a Stefánia Szövetség tulaj donát képező 23. számú Anya- él Csecsemővédő intézetben. Ugyané céi szolgálatában az idők mostohaságához mérten egyelőre csak primiíiv eszkö' zökkel a Kolos kórház II pavilion- jában egy kis szülészeti osztály létesített, mely célra szülőszoba, szülészeti műtő s néhány kisebb közös és külön kórszoba számára néhány helyiség lett a régi kórtermekből miké rekitve, mely osztály azonban a város viszonyainak (463 szülés egy évben ez idő szerint teljesen megfelel. A hatóságok ugyanis csakis a kórházak útján gondoskodhatnak azon n-’posztályról, mely otthonában nem rendelkezik azon higiénikus viszonyokkal, amelyekre pedig feltétlen szüksége van.
