Jelentés Esztergom szab. kir. város 1923. évi közállapotáról (1924)
— 1-2 — fenti okokból előállott hiány kiküszö- böltessék. A város tanácsa, pénzügyi bizottsága és közgyűlése egy felveendő függő kölcsönnel látta csak helyreállíthatni a háztartási hiányt és e célból 347/1923. sz. határozatával egy év alatt visszafizetendő 81 millió korona függő kölcsön felvételét határolta el, a pénzintézeti központ 7022/923. számú határozatában foglalt feltételek elfogadásával. A kölcsönt a pénzintézeti központ utján az Esztergomi Takarékpénztár, az Esztergomi Kereskedelmi és Iparbank Rt. és az Esztergom-vidéki Hitelbank egymás közti egyenlő arányban folyósították is a városi pénztár javára. A kölcsön visszafizetésének kötelezettsége állandó nagy gondot okoz, noha megkönnyíti az a körülmény, hogy gazdasági helyzetüuk nem hogy javulna, hanem állandóan romlik és ezzel kapcsolatban koronánk értékének állandó sülyedése lehetővé teszi majd a 81 milliónak előteremtését. Itt csak megnyugtatásul említem meg, hogy a városi faraktáron még a múlt évi költségvetés javára eső famennyiségből körülbelül 120 millió korona értékű fa áll rendelkezésünkre és így ebben a kölcsön kellő fedezetet nyer. Nem hagyható azonban figyelmen kívül az a körülmény, hogy a fa ára most, amikor a legnagyobb a szükséglet, nem emelkedik, a fa iránt való kereslet a legcsekélyebb és így félő, hogy a kölcsön visszafizetésekor, mely áprilisban esedékes, a fa iránt nem lesz ke- roslet és igy az ebben fekvő tőke nem lesz mobilizálható. Ezen aggodalmat növeli az a tény, hogy a határállomásokon mind nagyobb és nagyobb mennyiségű fa halmozódik fel és olyan nagy a kínálat, hogy azt a szükséglet felvenni nem tudja és igy a külföldi fa a helybeli fának árát állandóan nyomja lefelé. A kölcsön felvételét nemcsak az újabb alkotások tették szükségessé, hanem különösen az a körülmény, hogy a városi szegődmónyeseknek, havibéreseknek és egyéb gazdasági alkalmazottaknak a költségvetésbe előirányzott béroi, fizetései a korona folytonos romlása folytán alig voltak figyelembevehetők. A tényleges kiadások az élet rohamosan fokozódó drágulásával, nap-nap után emelkedtek s noha a pótköltségvetésben fedezetet nyertek is, azőnban az adóügyi adminisztráció útján befolyandó fedezetig az alkalmazottak fizetését ki kellett adni és igy azok a költségvetési tételek befolyásáig nem voltak fedezhetők másból, mint kölcsönből. Jelentésem elején rámutattam arra a gazdasági nehézségre, amelyet a trianoni béke Esztergomra zúdított és ismertettem azokat a nagy nehézségeket, mely- lyel Esztergom város, mint határváros állandóan küzd. Ezekből egyenesen folyik, hogy amilyen nehéz viszonyokkal küzdött a város mint gazdasági testület, ép olyan nehézségekkel kellett megküzdeni és szembeszállni a város egyes polgárainak is. Azt hiszem, mindannyiunkat örömmel tölthet el az a tény, hogy a város egyes polgárainak a magyar életért való küzdelméből ez évben olyan alkotások fakadtak, melyek a város gazdasági erejét növelik, a polgárok kereseti forrását bővítik és amelyekre a város közönsége még békeidőben is büszke lehetett volna. Nagyobb iparvállalatoknak egész sorozata létesült és a meglévők közül is nem egy tette üzemét intenzívebbé. A Kereskedelmi és Iparbank cementárú gyárat rendezett be és ez által nemcsak polgároknak adott keresetet, megélhetést és nemcsak vállalatának forgalmát, jövedelmét emelte, hanem alkalmat adott az építkezési kedv megindítására is az által, hogy itt helyben meglehetős olcsó építkezési anyagot nyújtott mindazoknak, akik akár javítási, akár újabb építkezési munkába szándékoztak fogni. A primási gépgyár is kibővítette üzemét. Nemcsak a helyi piacra termel, hanem gyártmányaival különösen budapesti, de más piacot is felkeres. Üzemkibővítése nagyobb tőkeórdekelt- séget és egyben a város lakói részére újabb munkaalkalmat teremtett. Hasonló üzemfejlesztést eszközölt az Egyesült Kékfestő és Fehérítő Ipar Rt., mely idegen tőke bevonásával egy egész
