Jelentés Esztergom szab. kir. város 1923. évi közállapotáról (1924)
— 11 — felé terülő azon résznek parcellázását rendelte el, amelyen a háború tartama alatt a hadiszolgáltatásról szóló törvény alapján katonai tábor épült s melynek egy része még ma is fennáll. E területen körülbelül 136 darab 500 négyszögölnyi területű házhely létesíthető. A közgyűlési határozat még jóváhagyást nem nyert, azonban annak megérkeztéig is megtörtént minden intézkedés, amely lehetővé teszi ezen házhelyeknek az igénylők részéről való megszervezését. Magával a dorogi bányaigazgatóval, Schmidt Sándor bányaügyi főtanácsossal tárgyaltunk, amely tárgyalás egyenesen azt célozta, hogy a f i vetett kertváros eszméje a bányatársulat részéről megvalósítható legyen. Itt kell megemlítenem, hogy az Esztergom Szászvári Kőszénbánya Rt. a volt katonai barakkok átalakítása tárgyában 260/1922. kgy. sz. határozat alapján szérződésbeli kötelezettségeinek eleget tett. A két régi barakképületben, amely semmire sem volt használható és a teljes pusztulás képét mutatta, 21 egy- szoba- konyhával rendelkező lakrészt létesített azzal a kötelezettséggel, hogy ezen lakásoknak egyharmadát azonnal a város tulajdonába bocsájtja, a másik kétharmadát pedig 12 óv elteltével. Egyben vállalta az összes mellékhelyiségeknek a megépítését, továbbá az összes lakásoknak, épületeknek 12 éven át való fenntartási és tatarozási költségeit. A bányavállalat ezen építkezéssel Esztergom város részére 21 kislakást épített anélkül, hogy ez a városra nézve bárminő anyagi terhet jelentett volna és mig egyfelől a lakásínség enyhítéséhez 21 lakással járult hozzá, egyben egy teljes pusztulásnak ment és a városra értéktelen és használhatatlan városi objektumot nemcsak hogy megmentett és helyrehozott, hanem annak további 12 évre való fenntartását is vállalta. A földreformba belekapcsolódik a Kormányzó úr Ő Főméitósága által létesített vitézi intézmény, melynek feladata egyrészről összegyűjteni azokat a hőstetteket, melyek a világháborúban a magyar nemzetnek hervadhatatlan babérokat szereztek és a hőstettek kapcsán kitüntetni, megtisztelni a vitézi tettek végrehajtóit: a vitézeket. A vitézi intézmény célja tehát a világháború dicsőségének, hőstetteinek intóz- mónyszerű megörökítése, a vitézeknek a magyar földhöz való szoros és attól elválaszthatatlan bekapcsolása a vitézi telek útján. A vitézi intézmény célja: „Utódaikban is jutalmazni és az ország hűségében megtartani mindazokat, akik a világháborúban és a forradalom alatt egyéni vitézségükkel és nemzeti érzésükkel kitűntek. Érdemeik méltánylásával ápolni a hazafiúi erényeket és egyúttal állandó értékű nemzetvédelmi szervezetet teremteni úgy kívülről jövő, mint a belső romboló erők újbóli forradalmi kísérleteivel szemben.“ A Kormányzó úr Ő Főméltósága által létesített vitézi intézmény nemes rendeltetését a város képviselőtestülete felórtette és két esztergomi vitéznek, nevezetesen vitéz Sasváry Józsefnek és v. Majtónyi Istvánnak vitézi és polgári erényeik elismeréséül 9—9 kát. holdnyi kiterjedésű vitézi telket ajánlott fel. A vitézeknek a vitézi telekbe való beiktatása 1923. évi október hó 14.-én tartott díszközgyűlésen, kint a Szóchenyi- tóren ünnepélyes formák között történt. A Kormányzó úr Ő Főméltósága képviseletében vitéz Szívós-Waldvogel József ezredes, az esztergomi vitézi szék kapitánya volt jelen. Az eddig előadott munkásság és az azok kapcsán fakadt alkotások a város anyagi erejét szokatlan mértékben vették igénybe. A folyton megjelenő újabb és újabb adótörvények, amelyek mind kisebb és kisebb térre szorították a'városi pótadókból való bevételeknek körét, a város házipénztárát meglehetős válságos helyzetbe hozták és ezt a válságot fokozta a mai gazdasági helyzetből folyó ama körülmény is, hogy a város jövedelméből befolyó összegek mélyen alatta maradtak a nap-nap után fokozódó szükségleti összegeknek. A város bevételei nem tudtak lépése tartani a városi szükségletek folyton növekedő összegeivel és ezért meg kellett keresni a módját annak, hogy a városi háztartásban a
