Jelentés az esztergomi Sz. Erzsébet jótékony-egylet 1897. évi működéséről (1898)

8

bői az ügyefogyottaknak, Isten kedvéért, alamizsnát nyújtani. Csak akkor nehéz tehát a gazdagnak és vagyonosnak bejutni a mennyeknek országába, ha megfeledkezik — pedig sajnos sokan megfeledkeznek — a könyörületességnek törvényéről. Igen, törvényéről, mert ez nem tanács, ez nincs önkényünkre vagy jókedvünkre bízva, hanem kötelesség, és a ki e kötelességet nem teljesíti, attól számon fogja kérni valamikor az, ki e törvényt alkotá.

Az Isten iránt való szeretet, melyből forrásként kell fakadnia a felebaráti szeretetnek, az említett törvény sarkalatos pontja, e nélkül nincs érdem, nincs valódi alamizsnálkodás, mely e földön túl is jutalomra számíthatna. A ki ád, csupán csak azért, hogy a neve az újságokban emlittessék, vagy csupán azért, hogy a tolakodó szegényt lerázza nyakáról, vagy csupán azért, hogy dicsérjék az emberek, annak már itt a földön kijárt az elég sovány jutalom, ki van fizetve örökre. »

Mikor tehát alamizsnát adsz, úgy mond az Üdvözítő, ne kiír töltess magad előtt, mint a képmutatók cselekszenek, hogy tiszt éltessenek az emberektől. Bizony mondom nektek, elvették jutalmokat.« Az alamizsnaadás hőmérője az Isten iránt való szeretetnek.

Hiába hitegetjük önönmagunkat azzal, hogy igazán szeretjük az Istent, kit nem látunk, midőn nem szeretjük ügyefogyott embertársunkat, kivel lépten-nyomon találkozunk. Ismertem embereket, kik egész éven át egy árva garast is alig áldoztak a sze- génysorsu embertársaik nyomorának enyhítésére és ha még is adtak, kelletlenül engedtek bizonyos társadalmi pressiónak, de meg is látszott egész viselkedésükön, hogy a mily közönyös szivük a szegények iránt, ép oly hideg és rideg keblök Isten iránt. Lehet, hogy a szegény néha visszaél jóságunkkal, nem ritkán szerzünk elszomorító tapasztalatokat, midőn kezünket kinyújtjuk felebarátainknak segélyezésére; de térjünk magunkba s vizsgáljuk csak meg lelkiismeretünket és kérdezzük, vájjon mi magunk hányszor éltünk vissza Istennek jóságával ? Nem bántottuk-e meg számtalanszor az Istent, ép akkor, midőn az ő áldása szállt a mi fejünkre. És a jó Isten nem húzta vissza jótékony kezét és nem vonta meg tőlünk a sokszor meg nem érdemelt mindennapi kenyerünket ; az istenadta eső termékenyíti a földet az igazak és bűnösök javára egyaránt.