Jelentés az esztergomi Sz. Erzsébet jótékony-egylet 1897. évi működéséről (1898)
9 Nem volna teljes fejtegetésem, ha az alamizsnálkodásról kifejtett fogalomnak utolsó pontjáról legalább egy pár futólagos megjegyzést nem tennék. Ismétlem tehát a definitiót: az alamizsnálkodás a könyörü- letességnek ama cselekedete, mely által Isten iránt való szerétéiből felebarátunknak szerencsétlenségében részt veszünk és tehetségünk szerint sorsán könnyíteni iparkodunk. Volt alkalmam ismerni egy úriembert, ki elég gyakran adott alamizsnát, de soha anélkül, hogy előbb a kéregetőt jól le nem hordta volna. Ez nem az igazi részvétnek nyilvánulása. Higyjék el, sokkal könnyebb adni, mint kérni. A rongyok alatt is rejlik önérzet és lüktet szív, mely érez. A legtöbb szegény sokáig nyomorog, éhez és nélkülöz, mig végre a kényszerűség odáig viszi, hogy felnyissa ajkát alamizsnakérésre és elpirult arczczal fogadja a nyújtott adományt. Csak képzeld magadat az ő helyzetébe, mert hogy véletlenül nem te vagy a koldus, hanem ő, ez csak a jó Istennek kifürkész- hetlen kegyelme. Sok kéregetőnek ránczba vont, bús arczvoná- saiból sejthető szerencsétlenségének históriája. Valamikor jobb napokat látott, talán náladnál is előnyösebb viszonyok között élt; akkor talán egy szegény sem hagyta el portáját, anélkül, hogy meg ne vigasztalta volna. De egyszerre megfordult a koczka; a szerencsétlenségnek egész lánczolata odáig vitte, hogy az utcza sarkán dideregve könyörög alamizsnáért, vagy belép az úgynevezett háziszegények megtört sorába, várva a jó lelkek irgalmát. Elpusztult mindene, csak az önérzet és a múltak emlékezete nem. Elfogad mindent, a legcsekélyebb adományt is szivesen, csak a megalázást és megvetést nem. Hálás minden jó szóért, egy mosolyért, egy elfogadott köszöntésért és megáldja annak lépteit, ki megbecsüli benne az embert. Nem az adomány nagysága, hanem a részvét melege erősiti lelkét, hogy balsorsában ne csüggedjen, ne irigyelje mások jobblétét, hanem Istenbe és a jó lelkek könyö- rületességébe vesse minden bizalmát. Mondhatja valaki, hogy nem rendelkezik felesleggel, vagy hogy vajmi kevés az, a mit eloszthat, mert elég gondot okoz neki is a megélhetés, de mondhatja-e valaki, hogy nem talál módot a részvétre ? Mily jól esik nekünk mindennapi bajainkban a baráti részvét; tudd meg, jól esik a szegénynek is, ha résztvevő szívvel találkozik. IV.
