Jelentés az esztergomi Sz. Erzsébet jótékony-egylet 1897. évi működéséről (1898)

7

nek teljesítése nehezére esik, eme szavakkal sürgetjük kérésünket: Tedd meg, kérlek édes barátom, az én kedvemért!

Az Isten midőn törvénynyé és pedig szigorú törvénynyé emelte a könyörületességnek cselekedeteit, szintén igy beszél hozzánk: Tedd meg az én kedvemért! Csakhogy hasonlíthatatlanul más dolog ám Istennek kedvében járni, mint az embernek.

Isten iránt való szeretetből alamizsnát adni, segélyt nyújtani, annyit jelent: adni, mert Isten szent akarata igy rendeli; annyit jelent, hogy megbecsüljem felebarátomat, mert az ő mennyei atyja egyúttal az én mennyei atyám ; annyit jelent, hogy ha esetleg meg nem érdemli az ember, kit segélyezni akarok, megérdemeli az Isten, ki azonosítja magát a koldussal: »Bizony mondom nektek, a mit egynek ezen legkisebb atyámfiai közül cselekedtetek, nekem cselekedtetek

.«

Sokan töprengenek azon, miért is van az úgy a világon, hogy egy része az emberiségnek szegény, nyomorult; a másik, kisebb része vagyonos, néha dúsgazdag? Annyi bizonyos, hogy ez nem a véletlenségnek, vagyis, amint mondani szokták, a sorsnak műve, hanem Istennek rendelése. Az embernek nem a földi élet a végczélja, hanem az örökkétartó boldogság. Ennek elnyerésére több utat jelölt ki az isteni gondviselés. Az emberiségnek nagy része eléri végczélját, ha Isten rendelése szerint a szegénységnek, a nélkülözésnek és nyomorúságnak ösvényén haladva, keresztény odaadással és türelemmel viseli sorsát: »boldogok a szegények, mert övék a mennyek országa.«

A gazdagoknak és vagyonosoknak ellenkezőképen az mondatott, hogy jaj a gazdagoknak, mert nehezen jutnak a mennyek országába, de azért bejuthatnak azok is — és pedig a szegények révén.

Hogy ne legyen nekik panaszuk, bőven láttattak el földi javakkal és úton-útfélen találkozhatnak szegényekkel, kiknek Isten iránt való szeretetből segítséget nyújtván, megválthatják amaz átkot, mely a gazdagságra nehezedik. És most kérdezem, tisztelt uraim és hölgyeim, nehéz dolog-e Istent szeretni és ezen szeretettől indíttatva felkarolni a nyomorultaknak ügyét, midőn' az Isten kegyelme, tulajdonképen nekünk osztotta ki a könnyebb szerepet és egyengette számunkra a mennyországba vezető utat. Mert nem lehet kétség az iránt, hogy bizony nehezebb a szegénységét türelmesen, zúgolódás nélkül elviselni, mint a felesleg-