Javaslat Esztergom sz. kir. rendezett tanácsú város bel- és külgazdaságának emeléséről (1897)

16

Amennyiben pedig városunkban lótenyésztés nincsen: egyedül bikák- és sertéskanok tartatnak, ezek azonban oly válogatatlan faji — egyvelegben, hogy tiszta vérállat közöttük egy sincs.

Feleslegesnek tartjuk azon érveléssel előállni, hogy az állattenyésztés a városok közelében kifizető dolog; mert ezt mindenki tudja.

Városunkban az állattartó gazdák a szarvasmarhát csak tejelésért tartják ; mert az ezerfelé ágazó életszükségletek, a legeltetési rossz viszonyok az állatnevelést megakadályozzák.

Tulajdonképeni állattenyésztésről szó sincs, mivel — mint említettük — állatnevelés nincsen. Az állatokat folyton cserélik, veszik- és eladják. Egy-egy jól tejelő tehén csak addig van az istálóban, ameddig haszonnal fejhető, azután eladásra kerül.

Ami a milimárik ezen eljárását illeti, ahhoz nincs szavunk; ámde fel kell szólalnunk az állattenyésztés érdekében ez ellen azért, mivel azt sok körülmény indokolja ; így :

az állategészségügy is szenved, mivel a vásári állat soh’sem lehet ment bizonyos betegségektől; az istálók fertőzöttek lesznek s városunk központjává válik a járványos állatbetegségeknek;

a jövőt tekintve, de mert erre az 1894. évi XII t. ez. nek az állattenyésztésre vonatkozó része is kötelez — okvetlenül gondolkozni kell azon, hogy állandó állattenyésztésünk legyen, hogy a vidéki éghajlati s egyéb viszonyainak megfelelő fajták neveltessenek, amelyek egy vagy több kívánalomnak is megfeleljenek, vagyis hogy a gazdák maguknevelte marhát tarthassanak, amely azután úgy tejelésre, mint nevelésre és húsállatnak is alkalmas legyen; de egyúttal a jó igás állat jellegét se nélkülözze.

Ezt a czélt elérni bár nem könnyű dolog; de azért nem lehetetlen ; mert ha a főbb követelmények biztosítva vannak, úgy maga a gazdaközönség bizonyosan hozzájárul egy közös érdek megvalósításához, amelytől különben a saját létérdeke is függ.

Ily főbb követelmény először is az, hogy a város tiszta fajta, törzskönyvezett, tenyészigazolvánnyal ellátott és így tenyészképes, átörökítő hibákkal nem biró tenyészállatokat szerezzen be; másodszor pedig ne eressze azokat legelőre ; harmadszor szabályoztassa a hágatást; lássa el azokat jó levegőjű istállóval, hozzáértő ápoló személyzettel, nyáron át engedtesse őket kifutókba szabad, árnyékos helyre, takarmányoztassa őket úgy, amint azt a tenyésza- paállat állandó erőben tartása megköveteli.

Nem tehetjük azt, hogy a fennsoroltakat ne részletezzük legalább a jelenlegi viszonyok megjavítása érdekében is.

A mezőgazdaságról szóló 1894. évi XII. t. ez. 24. §-ának első bekezdésében a törvény; és illetve az ezt követő végrehajtási rendelet Esztergom vármegye területére a piros-tarka szarvasmarha fajtákat jelöli ki olyanok gymnánt, mint, amelyek a vidék éghajlati viszonyainak legjobban megfelelnek.