Javaslat Esztergom sz. kir. rendezett tanácsú város bel- és külgazdaságának emeléséről (1897)
17 Az e fajta szarvasmarhák közül tapasztalásunk szerint a simmenthati fajta válik be legjobban ; mert míg egyrészről kevéssel beéri, addig másrészről jó tejelő, jó húsállat és igen megfelelő igás. Ily fajta tenyészállatokról gondoskodni a város a törvény 25. § ának kötelező erejénél fogva is tartozik. Mivel pedig városunkban igásállatot csak magyar fajtát tartanak, de sőt a tejelő állatok egy része is ebből kerül ki: egy vagy két magyar-fajú bika beszerzése is múlhatatlanul szükséges. Legnagyobb megfontolást igényel azonban azon kérdés, hogy honnan szereztessenek be a tenyészállatok. Magántenyésztőktől állatokat venni eddig kevés esetben bizonyult helyes dolognak; mert a vevő rendesen kárát vallotta ; legjobb magától az államtól (esetleg részletfizetésre) szerezni be azokat, hogy a fajtisztaságról biztosak lehessünk. Itt egyúttal arról is biztosítva vagyunk, hogy az állat tenyészképes, hibátlan s átörökíthető tulajdonokkal nem bírhat. — Ne eresszük őket legelőre! Az a felfogás, hogy a legelőre bocsátott állat csak a legelőn hágatható s ez annak a természetes helye : helytelen; mert ez által az állat ereje mód nélkül igénybe lesz véve, amennyiben pld. ha a csordával több bika jár, míg az egyik valamelyes természeti oknál fogva az üzekedésnél kevésbé vétetik igénybe, addig a másik többszörösen meg lesz terhelve. Itt nem hagyhatjuk figyelmen kívül azon körülményt sem, hogy az együttjáró állatok nagyrésze között bizonyos egyéni vonzalom is szokott kifejlődni, amely okozati összefüggésben van nem egy tenyészállat korai rokkantságával. Végre pedig az is, hogy ha a legelőn több apaállat jár együtt, ezek között a veszekedés folytonos; az erősebb elcsigázza a gyengébbet, az utoljára oly félénké válik, hogy mi haszna sem lesz, nem is említve azt, hogy a folytonos tülekedésben egyik vagy másik bénaságot és gyógyíthatlan hibát kap. Támogatja fenti állításainkat az is, hogy a legelőre bocsátott tenyészállat a maga eledelét nagyobb testi terjedelme, ebből folyólag különösen az alkalmatlan rovarok támadásai s végre véralkatának intensivebb volta miatt nehezebben szerezhetvén meg, a sok járással leromlik, soványodik : ki van téve az időjárás szélsőségeinek s mindez használhatóságának rovására esik. Egyalkalommal nem mulaszthatjuk el a k'özerk'ólcsiség szempontjából is szót emelni a bikák legelőre bocsátása ellen ; mert legyen bár akármilyen természetes is az együttlét folyamata, mégis azok a csillag-utczai látványosságok korunk túlfejlődött gyermekeinek moraliter épülésére nem szolgálhatnak. Ezzel szemben tehát az istállózásnak behozatalát javasoljuk! Ezt pedig úgy, hogy a bikák részére egy — az állategészség-ügy követelményeinek megfelelő — tágas, hídlással és külemésztővel ellátott, légvonattól ment istálló építtessék; az istálló mellé pedig korszerinti rekeszekre osztott, árnyas, fákkal körülvett, erős faanyagból készült kifutó Iétesíttessék; s egyúttal oly jó magasan bekerített, félreeső és poronddal feltöltött hely készítessék, ahol az üzekedő állatok az együttlét tartama alatt tartózkodhassanak. A tenyészállatok takarmányozása szabályoztassék olyképen, hogy azok vT ári)
