In memoriam Szállási Árpád - Kolos füzetek (2015)
Sándor ajánlotta. 1988-ban Antall József politikai elfoglaltsága miatt kivált. A társaság tagjai Benedek István haláláig szoros kapcsolatban álltak egymással. A „hiúzok”mindegyike nagy tudású, kiváló koponya volt. Barátjáról, Vekerdi Lászlóról, akit egyébként debreceni éveiből ismert - Szállási Árpád így írt: ,Ahányszor nemzetközi orvostörténeti kongresszuson vettem részt, mindig arra gondoltam: ha Vekerdi László itt lenne, a legerősebb csapattal mi rendelkeznénk.” Szállási Árpád 1968-tól haláláig Esztergomban élt és dolgozott. Tevékenyen bekapcsolódott a város kulturális életébe. Az újjáalakult Esztergom és Vidéke állandó munkatársa volt. 1998. március 15-én Szent István városa díszpolgárának fogadta. A teljesség igénye nélkül néhány olyan nagyjelentőségű cselekedetét említeném meg mely- lyel beírta nevét Esztergom kultúrtörténetébe. 1987-ben megjelentette a „A szegényháztól a kórházig” című könyvét, melyben Esztergom egészségügyének történetét foglalta össze, Szent Istvántól 1987>gOroszlánrésze volt abban, hogy 2005-ben közkinccsé vált Feichtinger Sándor önéletírása. A XIX. század legnagyobb esztergomi tudósának emléktábláján a következő felírat áll: „kórház és városi főorvos, bank, kórház és iskolaigazgató, neves botanikus”. Szállási Árpád minden tőle telhetőt megtett, hogy Esztergomban a Feichtinger kultusz elterjedjen. A Kór-lap című kórházi havilapban is rendszeresen publikált. Ezen írásaiból két kötet született „Orvostörténeti mozaikok” 1 és 2 címmel. Elévülhetetlen szerepe volt abban is, hogy régi barátja Csoóri Sándor egy időben, Esztergomban telepedett le és itt írt számos versével, prózai munkájával gazdagította a magyar irodalmat. Barátságuk még az 50-es években kezdődött. Csoóri Sándornak Szállási Árpádhoz írt 1976-os leveléből idézek: „Kedves Árpád! Barcsay bácsi nagyon meghatott: elküldte egyik könyvét. A te mozgató kezeSZALLASI ÁRPÁD Szegény ház lói kórházig ESZTERGOM EGÉSZSÉGÜGYÉNEK TÖRTÉNETE 10
