In memoriam Szállási Árpád - Kolos füzetek (2015)

det képzelem, el ismét a színfalak mögött ...Jó lenne már összefutnunk ... Mindenesetre írj pár sort, vagy ha Pesten jársz, ugorjföl. Ölel Csoóri Sanyi”

A felemlített nagy festőről az „In memóriám Barcsay Jenő” című versében így emlékezik meg:

„Drága Jenő bátyán, jó Barcsay Mester Hozzád verset írni az ember már restell hallatlan türelmed mindig megcsodáltam, mikor a vásznadnál mögötted álltam”...

Meleg hangon szól a művészvilág számos kimagasló egyéniségéről is. Amíg a velük folytatott levelezései nem kerülnek kiadásra, a hozzájuk fűződő viszonyáról a líra nyelvén kaphatunk tájékoztatót. Verset szentelt többek között Illyés Gyulának, Borsos Miklósnak, Weöres Sándornak, László Gyulának, Végh Antalnak ...

Tüskés Tiborral (1930-2009) a kiváló íróval, kritikussal, irodalomtörténésszel is rendszeresen levelezett. Öt „ikertestvérének” tartotta, mivel születési dátumuk napra megegyezett.

Szállási Árpád barátainak, levelezőtársainak sora nagyon hosszú. Hiú ábránd lenne egy kis füzet keretein belül csak felsorolni is őket, Csernohorszky Vilmosról (1923-2011) mégis külön meg kell emlékezni. O a barátok legbelső köréhez tartozott. Ismeretségük az 1946/47-es tanévben kezdődött Esztergomban.

Csernohorszky egy évvel Szállási Árpád felett járt. Önéletrajzi könyvében ír a diákéveiről.

Csernohorszky így emlékezik vissza későbbi barátjára:

... „Egy őszi napon a szünetben a folyosón állt, és nézegetett kifelé az ablakon az iskolaudvarra.

Arra jött Csonkás tanár úr. Megállt előtte és megkérdezte: mit néz uraságod? Árpádfelelte: azt, tanár úr, milyen gyönyörű az ősz, ahogy az aranysárga falevelek potyognak le a gesztenyefákról. A tanár úr következő kérdése volt: tudja-e, ki írta a legszebb verset az őszrőlf ArCsernohorszky Vilmossal

11