Esztergomi Szent István Naptár az 1930. évre (1930)
55 A katedrálison elütötte már a hetet. Immár öt órája annak, hogy a menet végighömpölyög a városon. Végre megjelennek az első mitrák. A püspökök egyen- kint jönnek a Segítő Szűz Mária-utca enyhe lejtőjén lefelé, és megállnak Don és zengi a sokaság. Hazatér, mint győztes hadvezér, diadalmenetben, a nép uj- jongása közepette. Ebben a pillanatban tetőpontját éri el a lelkesedés. Minden tenyér tapsol, minden kebel megfeszül, minden szem Serédi Jusztinján és Hlond bíborosok. Bosco szobra előtt. Mögöttük jönnek a bíborban pompázó kardinálisok — mindegyik uszályát két-két apród hordozza. Végül a tér legvégén megjelenik a diadalszekér a koporsóval — Don Bosco hazatér — mint ahogy délutáni két óra óta énekli könnybelábad. Senki sincs, akit ne ragadna magával a pillanat fensége. A taps és az evviva csak azért ül el egy pillanatra, hogy újult erővel törjön ki újból. Nem is szűnik meg mindaddig, amíg a koporsó el nem tűnik a szentély kapuja mögött.
