Esztergomi Szent István Naptár az 1930. évre (1930)

36 tatártól, töröktől s megvédje majd a leg­újabb pogányságtól is, amely Moszkva felől akarja lángbaborítani a világot s legelsősorban a keresztény világ szivét: Rómát. Négyszáz esztendeig a magyar hősiesség kapuján tört meg a török ha­talom, négyszáz esztendeig csak vérrózsát termett a magyar föld, amelyet, ha ko­szorúba fűznénk, olyan lenne hazánk, mint az első keresztények katakombái, amelyekben sohasem hervad el a virág és sohasem alszik ki az örökmécs. A magyar nemzet is az Isten „vértanú népe“ és hogy megállta a helyét, azt a Boldog- asszonynak köszönhetjük. Az ő nevével áldották meg a magyar anyák harcba induló fiaikat, a Szent Szűz olvasója ott volt a magyar kardok markolatán s este, a tábortüzek mellett hangosan imádkoz­ták a magyar seregek. Zászlóinkon is a Boldogasszony képe inspirált bátorságot, hősiességet s minél több csatát látott, minél több ellenséget megfutamított, mi­nél tépettebb lett, annál inkább nemzeti ereklye lett a Szűz Máriás magyar zászló. „Ha el kellett volna vesznünk, zászlaja lett volna szemfedőnk s csendítésünk az Ave Mária estharang szava.“ (Prohászka püspök.) Ah, és hogy őrizte még Boldogasszony a magyar nép hivatását ? Úgy, hogy ne­velt e népből szenteket. Van-e nagyobb hivatás, mint a szenteké, akár a trónon, akár az ekevas mellett, akár a családi tűzhely mellett, vagy a zárdákban. Mily ragyogása lehet a legegyszerűbb életnek is, amely részt kér az örökkévalóságból s útját itt a földön pálmákkal, liliomok­kal, passziflórákkai rakja ki. Egy nemzet a szentjeiben dicsőül meg igazán s ilyen értelemben a Boldogságos Szűz igazán „virágos kert“-té tette Pannóniát. Boldogasszony Anyánk ... akinek el­ragadtatásában és szent merészségében a magyar nép Szent István koronáját tette a fejére, aranyos palástját a vállára, ke­zeibe az ország jogarát és az ország­almát, lábaihoz Magyarország címerét és azt énekelte róla : Magna Domina Hun­gáriáé — Magyarország Nagyasszonya. Nincs is más nemzeti viselete a Szent Szűznek, mint a magyar. Nékünk rajongó szeretete Őt a magyar királyok koronázó díszébe öltöztette. Azután Magyarország egyik hercegprímása leborult a Szentsé- ges Atya lábaihoz s kérte, hogy a Mise­könyv remek Mária-miséihez még egyet iktasson, a Magyarok Nagyasszonya-misét. Más nemzeteknek nincs saját miseszöve- giik a Szent Szűzről, — nekünk az is van. Mint ahogy a Lorettái litániában is van könyörgés a Magyarok Nagyasszonyához. És még egy könyörgés, Keresztények Segítsége — a törökökön vett győzelem emlékére. Ugyanilyen eredetű a déli ha­rangszó. Magyarföldön húzták meg elő­ször a harangokat déli Úrangyalára hálá­ból a Szent Szűz iránt, aki megáldotta a magyar fegyvereket és fényes győzelem­hez segítette Hunyadi és Kapisztrán Szent János seregét. Mária nevenapjának ünnep­lése, — külön egyházi ünnepe — szintén a kereszténység és magyarság mélységes hálájából való, amikor 1683-ban az egyesült keresztény seregek a törököt véglegesen kiűzték Európából s Magyarország föl szabadult a 150 éves török iga alól. így tapasztalta nemzetünk folytonosan a Boldogasszony segítségét s ezért ad hálát a Róla szóló misében, amely egyike a legszebb Mária-miséknek. Ezért foglalta nevét énekekbe, amelyekhez hasonlókat nem találunk a más nemzetek Mária- énekei között. A magyar népiéleknek egészen csodálatos megnyilatkozásai ezek a Mária-énekek, amelyek annyira hason­lítanak a Szentírás nyelvéhez. Annyi erő s gyöngédség, annyi szépség s mélység egyesül bennük és képesek úgy kitágítani és megtermékenyíteni az ember lelkét, hogy mélységes áhítattal borul le a Szent Szűz előtt és szemlélni tudja őt a róla szóló énekek szépségén át. Hazánk történetében azok az idők voltak a legtermékenyebbek, amikor virág­zott a Boldogasszony tisztelete. Az Árpád­házi királyainkat különösen jellemezte ez a tisztelet. Az ő idejükben épült a leg­több Mária-templom és igen sok _ kolos­tor a Boldogasszony tiszteletére. Érdekes és jellemző, hogy a premontrei apácákat Boldogasszony leányainak nevezte el a nép, mint akiket alapítójuk különösképen is kötelez Szűz Mária tiszteletére. A leg­szebb elnevezés, amelyet női rend valaha is viselt. A vegyesházbeli nagy királyok alatt is virágzott a Mária-tisztelet egé­szen a mohácsi vészig. Akkor a török

Next

/
Thumbnails
Contents