Esztergomi Szent István Naptár az 1930. évre (1930)
34 ifjúságot, nekik kell majd diadalmasan kitűzni a megtépett magyar zászlót a régi határokra: Szent István és „Szent Imre országának igazi határaira. Órájuk, az ifjúságra vár, hogy megkezdjék majd Hazánk második ezer évét, s az ő nyomukban ragyogjanak föl újra a magyarság szent eszményeinek kigyulladt tüzei Dr. Bodnár Rémig. JSagy boldogasszony — CsEteugom legnagyobb ünnepe. — A Boldogságos Szűz Máriát mi magyarok Nagyasszonyunknak tiszteljük. Hiszen vele kezdődik a keresztény Magyar- ország történelme. Szent Gellért szivéből nő ki a Mária-tisztelet és mint esthajnalcsillag ragyogja be Szent István királyunk életének öreg alkonyát. Neki, a Szent Szűznek ajánlja nemzetét, országát, koronáját; neki, a Szent Szűznek ajánlja a fiatal keresztény Magyarországot, hogy ennek a szép országnak Úrnője, Nagyasszonya legyen Mária. Egyetlen egy nemzet nyelvében sincs oly remekül megfogalmazott neve a Szent Szűznek, mint a mi gyönyörű magyar nyelvünkben : Boldogasszony. És mintha még ennél is többet akarna mondani, hozzáteszi: Nagyboldogasszöny. Ebben az egy névben, ebben az elnevezésben benne van mindaz, amit a magyar népiélek gondolni s mondani tudott a Szent Szűzről; benne van mindaz, amivel őt dicsérni s magasztalni tudja. Szent Benedek Deliciae- nek, Gyönyörűségének nevezi a Szent Szüzet. Az olaszok Madonna-nak, Asszonyomnak ; a franciák, spanyolok Notre Dame-nak, Mi Asszonyunknak; a németek unsere liebe Frau, kedves Mi Asszonyunknak mondják s nekünk, magyaroknak Boldogasszony Anyánk s Nagyasszonyunk. Boldogasszony ... ez több, mint egy remekbe faragott elnevezés, ez nem egy ember ajkán született, hanem az egész nemzet leikéből nőtt ki s ebben az elnevezésben tevődött össze mindaz, ami a magyar népben a Szent Szűzről él. „És Boldognak hirdetnek engem minden nemzetek“, nem ezt énekelte-e magáról a Szent Szűz Judea hegyei között, mikor valóban Boldogasszony lett, a Megtestesülés hírül- vétele után? A boldogságnak nem ez az éneke, nem ez a dallama csendül-e ki mint visszhang e névben: Boldogasszony... Van-e nép, mely jobban megértette volna a Szent Szűz boldogságát, mint a magyar s imádságába, énekeibe és életébe foglalta azt. A virágok városában, Firenzében hét olasz nemes rendet alapít a Szűz Mária hét fájdalmáról. Mily gyönyörű, édes, fimom, mély gondolat, hogy férfiak arra áldozzák életüket, hogy a Szent Szűz fájdalmából részt kérnek és könnyeikből, erényeikből fonják a rózsakoszorút a Szent Szűznek hét tőrrel átszúrt fájó szivére. A Szent Szűz boldogságának tiszteletére nem alakult rend a földön, mert ez egy égi rend s tagjai csak angyalok lehetnek. És mégis: van egy ország a földön, amely részt kér az angyalok hivatásából és az ő nyelvükön magasztalja a Szent Szüzet, Boldogságosnak, Boldog- asszonynak, Nagyboldogasszonynak hirdetvén őt. Ha a név csak jel, mert valamit jelent, akkor aki a boldogságot hordozza, az legnagyobb lehet Isten és emberek előtt. És valóban így van. A Szent Szűz boldogsága legnagyobb volt a földön s az égben is mindjárt az Isten boldogsága után következik. Nagyasszonya 0 égnek és földnek. Ez a boldogság, mint a Tejút milliárd csillagainak fehérfátyola a nyári éjszakákon, megérintette a magyar nép szivét s mint ragyogó csillagfátyol, hullott Mária tiszteletére. Van a magyarnak sok szentje és boldogja — de „Boldogasszonya“ csak egy van, akit egyedül ő nevez Boldogságos Szent Szűznek. Kiérezte, hogy a tökéletességnek csak viszonylagos mértéke a fájdalom, abszolút mértéke pedig a boldogság. Hogy a tökéletesség a legmagasabb fokon egyenlő a boldogsággal,
