Esztergomi Szent István Naptár az 1930. évre (1930)

33 dékozta a nevezett kolostornak, amelyet születésekor kapott Vazul görög császár­tól, s amelyben drága kövek között az eleven keresztfának egy darabkája volt. Ezt a keresztet mindig a keblén hordozta a herceg, szive egész szerelmével csüng­vén s tisztelvén a szent keresztet. Amikor Imre herceg 24 éves múlt, István király nagy szívbéli örömmel ké­szült átadni országát, királyságát, koro­náját a fiának. Már ki is tűzték a koro­názás napját s az egész ország boldo­gan készült a koronázási ünnepségre. Ismerték a fiatal herceget, s rajongva szerette az egész magyar nép. Tudták hogy olyan királyuk lesz, aki valóban az Isten ajándéka, aki egyedül méltó a nagy királyhoz, Istvánhoz. Az Úristen azonban másképpen határozott. A hildesheimi év­könyvek szerint Imre herceg egy vadá­szat alkalmával oly szerencsétlenül járt, hogy egy vadkan halálosan megsebesí­tette s vérbe-fagyva, haldokolva szállí­tották a királyi palotába. Halálos ágya oltárhoz hasonlított, ahol a szent herceg, mint Istennek tetsző, édes illatú áldozat áldozta fel magát. Leírhatatlan gyöngéd­séggel vigasztalta hozzátartozóit s aho gyan élt, — mint egy hős, mint egy szent — készült fogadni a halált, aki mintha maga is félt volna, hogy ily gyö­nyörű, fiatal, tökéletesen szép életet tép­jen le. Elérkezett 1031 szeptember 2. Ez a nap volt kitűzve a koronázásra s ezen a napon temették el Imre herceget. Lelke már a fényes mennyországban, ő elbú­csúzott kedveseitől, elbúcsúzott a fiatal MagyarországtóL amelynek koronájára gyászfátyol borul. A herceg szeme meny­ország világosságában a messzi jövőbe lát, évszázadok világosodnak meg előtte. Látja a magyar ifjúságot, mint gyökerét s fehér virágát a nemzet életerős fájának. Amilyen az ifjúság, olyan a nép. A nem­zet saját ifjúságában él avagy hal. És hogy a magyar nemzet éljen, hogy tiszta és szép legyen az ifjúsága, egy évezre­den át, egy szent ifjúra van szüksége, akit a mennyben koronáznak meg a hal­hatatlan szent ifjúság királyi koronájával. Ezt az uralkodást szánta Isten Imre her­cegnek, ezért hívta el a magyar királyok sorából, ezért nem viselhetett földi koronát. Ezt a páratlan vigasztalást, ezt a páratlan kitüntetést szánta Isten István királynak és Gizella királyasszonynak. Eltemették Imre herceget, mint a magyar királyság első királyi halottját Székesfehérvárt a Boldogasszony-tem- lomban. Testéből liliom-illat áradt igen hosszú időn át és sírja zarándokhelye lett a magyaroknak. Igen sok imádság­meghallgatás és sok csoda történt ennél a liliomos sírnál. István királlyal együtt a nemzet püspökei is sokszor elzarándo­koltak ide, kérve Isten segítségét a ma­gyarok megtérítésében. És később az or­szágos nagy bajok idején is ettől a sír­tól vittek reménységet a jobb idők után, ami valóban be is köszöntött Szent László uralkodásában. Magának Szent László királynak is legkegyelmesebb hely lett a székesfehérvári királyok-sírja. S ő járt közben, hogy Imre herceg és atyja, István király a szentek közé avattassa­nak, ami valóban meg is történt az 1083-ik évben. Minden nemzetek királyi családjai között István király és Imre herceg az elsők, akiket Róma oltárra emelt. A szenttéavatáskor is csodák tör­téntek. A magyar ifjúságnak halhatatlan ki­rálya s vezére Szent Imre herceg, akinek szeretete és tisztelete együtt nőtt a ma­gyar ifjúsággal — s amint a jelen mu­tatja — egyre erőteljesebben. Egyfe több oltár épül Szent Imre tiszteletére az ő szentképével, egyre több intézmény s egyesület viseli az ő drága nevét s ott látjuk az ifjúság zászlóin is az ő képét. Mindezek kedves és megindító bizonysá­gai annak, hogy a magyar ifjúság való­ban komolyan akarja követni Szent Imrét az ő erényeiben, erejében. Egy szentimrés ifjúság van kialakulóban, akikben a jelen történelmi idők megérlelték, hogy ők ha­zánk ősi fájának virágai, ők az ország jövőjének alapkövei, ők a nemzet szeme- fénye és reménysége, ő bennük épül föl újra Magyarország. A magyar ifjúságra talán még soha­sem várt olyan nehéz feladat, mint éppen a jelenben. Ma őtőlük várja a megcson­kított, de szenvedésében és megaláztatá­sában is oly tiszteletreméltó Hazánk a régi nemzeti dicsőség visszaállítását. Szinte új honfoglalás munkája várja az 3

Next

/
Thumbnails
Contents