Esztergomi Szent István Naptár az 1930. évre (1930)
„Tündöklő csillaga magyar nemEctnek __" — Szent Imréről. ~ 6sztergomban szállt fel a szép magyar égi?e, S Ő nőit a legelső, az estbaj'nal-csillag, Azóta a fénye kitartón nílágol: Hőse ő legszebb tiszta álmainknak. Mines hozzá hasonló ott, közel a M^pboz, S legt?agyogóbb akkor, ha reánk tekinthet... Boldog Magyarország, mely tiédnek mondhatsz Ilyen pagyogásd szép mennyei kincset! Pannonhalma opmán pokoní szín dobban ... Lelkek foppnak egybe bapátság benőben. )vtóp színét meglátta Impe épző lelke, S liliomok csókját szópta pá merészen. — piám, szólt rá atyja, honnan ily különbség 2 Csókj'aídból egyet-egyet adsz csak másnak! — Atyám, Mór színében Istent megtaláltam, piept az kíncsesháza a szent tisztaságnak! Deszppémben Szent Imre szepelempe gyulladt, S ily szerelem nem oolt addig magyar színben, Hem nőit a szerelme földi mosolygású, Hanem maga nőit a Szépség__maga isten! S zinte hallom ajkán sóbajos imáit, Szeme fenn az égen, mely reá sugároz . .. Mennyi boldog éj telt égi együttesben, Míg künn mélyen szunnyadt a gondtalan uáros! Székesfehérnárott fekszik szűzi teste, Erdők sűrű mélyén oadállat taposta. Koporsója mellé könnyét és nírágjat Qyászbaborult nemzet siránkozna bozta. Ott zokog ősz atyja; „Mi lesz országommal?" Ott szűz felesége; „laj, mi lesz most nélem?" Ámde fenn a mennyben angyalok dalolnak; Az első magyar szent fent van már az égben! Az egész nílágon néznek most az égre, A szép magyar égre, csillagragyogásba, laj, sötét egünk nőit, de most kí-kíníllan, Hogy a magyar égnek nincs sebolse mása. Tündökölj, szép csillag, első magyar csillag, Világíts fényeddel bús magyar bajokra l Lássa meg a nílág, mikor magyart bántott, Sárba a legtisztább gyémántot taposta! Homor Imre.
