Esztergomi Szent István Naptár az 1929. évre (1929)
Szent Ferenchez Ma néked szól dalom, Isten trubadúrja... Ma néked zeng lelkem megkopott hanghúrja. Neked daloljanak ma a jó emberek... Nevedtől hangozzék a mező, a berek ... Pompázó természet sok ezernyi bája Lelkedet Istenhez vezérli imára, balt fakaszt tebenned a virág a réten, A ragyogó csillag magasságos égen. Sajnálod a száraz, letépett virágot; Szereted a békés, szűzdalos világot: Pacsirta-testvéred dalra vonja lelked, Csalogány dalában víg örömed lelted. Megtanultad tőlük az igaz éneket... Velük trillázgatni mily öröm volt neked. Énekelő szentje a bűnös világnak, Fáradt világfiak, Kik Istenhez tértek; Sokan, akik mindig csak Istent szerettek: [nyomdokodban járnak. Égi-nótás lelked mágnesként vonz minket: Telítsd meg, ó kérünk, Mennyei akkorddal: kiszáradt lelkünket. Szavadra bárány lesz a farkas, az állat... Hisz megérzi benned Istentbíró vágyad. A természet keblén mindenki testvéred. Mind Isten alkotta, Mind csak Őt hirdeti: s ez fölemel Téged. Mammonimádóknak tilalomfa voltál . . . Testi vágyak ellen szüntelen harcoltál . . . Kéjéhes, zsugori, pazarló világnak Te voltál a „vétó“ . . . S azóta szeretet szegény útján járnak. Imád harmatára rózsa lett a tövis . . . Mely a mi éltünkben sokszor sebez, döf is ... De jóságos szemed galambszelíd fénye írt lövel a szegény emberek szívére. Ferenc Atyánk! Most is rút világban élünk. Fel-leütőt játszik a világ is vélünk. Bajok-csapások közt tedd szelíddé lelkünk... Imádkozz s könnyű lesz útaidon mennünk. Schmuck Paszkál.
